Nagyon pozitívak voltak a csoportmeccsek. A portugál csapat egy nagyon erős válogatott, és ellenük egy nagyon szép mérkőzésen egy nagyon jó meccset játszottunk. A ki-ki meccseknél azonban más a helyzet, óriási a tét.

A 4-0 az nem reális, de a belga csapat az egyértelműen jobb volt.

A reggeli adásban többen is úgy fogalmaztak, hogy egyértelmű az, hogy lett egy csapatunk, egy magyar válogatottunk, Ön hogyan látja?

Szerintem ehhez nem kellett az Eb-ig várni, volt már egy csapatunk, mert az a csapat amelyik kijut az Európa-bajnokságra, az egy csapat.

Az esélyesebb norvégokat oda-vissza megvertük, és ez a csapat végig ott volt a csoport első két helyén. Tulajdonképpen balszerencsés és tőlük független körülmények miatt kellett egyáltalán pótselejtezőt játszani.

Most már azt kell mondanom, hogy az esélyek is átalakultak. Azért volt esélyesebb a norvég csapat, mert az elmúlt harminc évben minket Eb-n vagy vb-n senki nem látott. Most már ez nem így van. Azt gondolom, hogy az Eb aláhúzta az elmúlt másfél év tendenciáját, ami Dárdaival kezdődött és Storckkal folytatódott.

Nyilván most az értékelések, elemzések időszaka következik. Ön hogyan látja, hogy ránk, magyarokra nézve melyek a rövid és hosszabb távú főbb tanulságai az Európa-bajnokságnak?

A leglényegesebb tanulság, hogy sikerült elérni, hogy a csoportmeccseken a játékosok közel a legjobbjukat nyújtsák. Mégpedig mindegyik. Nyilván ez egy láncreakció is: ha három-négy fontos játékos kiemelkedőt nyújt, akkor az végighullámzik az egész csapaton. Ez pedig semmi más, mint a szakvezetésnek meg a játékosoknak az összehangolódása.

Ez egy jó házasság most: a fontos játékosok a fontos meccseken jól játszottak, tehát a saját maximális tudásukhoz közelien, ami pedig az egész csapatot ebbe az irányba vitte. Az a csapat, amelyik közel a maximálisat tudja nyújtani mondjuk egy Európa-bajnokságon – egyelőre a csoportmeccseken –, annak a csapatnak hosszabb távon mindenképpen egyre jobb esélyei lesznek.

Én azt látom, hogy arra is kell azért gondolni, hogy egy-egy meghatározó játékos vagy átlépte már a negyvenet vagy közel jár hozzá. Van néhány nagyon ügyes fiatal, akik bátrak, talán elviszik most őket nagy csapatok, ahol arra késztetik, hogy mindig legalább kilencven százalékon játsszanak.

Mindig nagyon jól kell megválasztani a szakvezetőket. Visszagondolva a magyar játékosok alkalmasak lettek volna világversenyeken szerepelni. Mivel ez harminc éven keresztül nem történt meg, sok mindenkinek van felelőssége ebben az ügyben.