Az első perctől az esélyesebb kolumbiaiak futballoztak fölényben, de az ázsiai rivális egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek a vb-debütálása alkalmával, szervezett és fegyelmezett védekezésével megakadályozta, hogy komoly helyzete legyen az ellenfélnek. Az üzbégek védekezését ugyan lehetett dicsérni, de ez annyira felemésztette az energiájukat, hogy támadásban semmit nem tudtak felmutatni, a szünetig egyetlen gólszerzési kísérletük volt, de az sem jelentett veszélyt Vargas kapujára. Ezzel szemben az állandósuló kolumbiai nyomás eredményre vezetett, mert bár Diaz lövésénél még a kapufa kisegítette Juszupovot, Diaz remek kiugratása után Munoz szép mozdulattal lőtt a keresztléc alá.

A játékosként világbajnok Fabio Cannavaro kettős cserével próbálta frissíteni az üzbég csapatot, amely sokkal bátrabbá vált a térfélcserét követően. Az olasz mester tanítványai ebben a periódusban már képesek voltak huzamosabb ideig labdát birtokolni, igaz lehetőséget ugyanúgy nem sikerült kidolgozniuk. A dél-amerikaiak kissé belekényelmesedtek a mérkőzésbe, ez pedig megbosszulta magát, mert Üzbegisztán az első helyzetét gólra váltotta, ugyanis Somurodov lövését Vargas ügyetlenül védte a kapufa segítségével, így a kipattanót könnyedén fejelte Fajzullajev az üres kapuba. Az egyenlítés után Kolumbia gyorsan ritmust váltott, így alig öt perc alatt újra előnyt szerzett: egy félpályás labdaszerzést követően Diaz lőtt a bal alsó sarokba, Juszupov csak beleérni tudott a labdába, védeni nem. A hátralévő időben a legutóbbi Copa America ezüstérmese kontrollálta a meccset, így a papírformát érvényesítve megérdemelten gyűjtötte be a három pontot, sőt, a hosszabbítás végén a csereként beállt Campaz fejesével magabiztosabbá tette a sikerét. A meccs utolsó jelenete Karimov keresztlécen csattanó 25 méteres bombája volt.

A második fordulóban az ázsiai együttes Portugáliával, míg a dél-amerikai gárda a Kongói DK-val csap össze.