4 arany, 4 ezüst, 2 bronz, vagy ha a teljes úszóküldöttséget nézzük a nyílt vizesekkel, 5 arany, 9 ezüst, 3 bronz a párizsi úszó-Eb mérlege. Számított erre?

Nem. Ilyen mennyiségre egész biztosan nem. De vegyük csak egybe, hiszen az is vízben történik ugyanezekkel az edzőkkel, akik a medencéseket készítik, és ugyanolyan mozdulatokkal, ugyanaz a szövetség finanszírozza őket, úgyhogy nagyon sokszor együtt is mennek edzőtáborozni nyílt vizesek és medencések, így összerakva az összes érmet ez egy hatalmas siker az én meglátásom szerint is.

Ráadásul mindenki úszik medencében eleve is, de versenyen is, tehát nem csak a felkészülés időszakában.

Ennek különösen örülök, mert azért látható, hogy Betlehem Dávid is és Rasovszky Kristóf is hogyan teljesít. Betlehem az olimpián is negyedik volt medencében a nyílt vízi bronzérme után, de „Rasó” is nagyon kőkeményen odatette magát, a legutóbbi vb-n is hatodik volt. Szóval odateszik magukat medencében is, láthatólag ők is szeretik, és szerintem hozzá is tartozik a felkészülésükhöz a medencés úszás.

Melyik volt önnek a legnagyobb, legfelemelőbb momentuma ennek az Európa-bajnokságnak?

Hát a váltó, hát ezt kapásból mondom! (Videó itt.) Azt amúgy is szerettem, ez, gondolom, nem ismeretlen azoknak, akik gyakran néznek úszást. És hát az, amikor feláll négy ilyen szikla egy magyar csapatban, két olimpiai bajnokkal, Milák Kristóffal és Kós Huberttel, no meg egy vb-érmessel, Németh Nándorral és az egyébként nagyon szikla Szabó Szebasztiánnal, aki azért szintén volt Európa-bajnok – 50 pillangón – és úszott világcsúcsot rövid pályán... nem akármilyen négyes, jóvágású legények, és négyüket egyben látni önmagában élmény. Amikor versenyeznek, pláne amikor egymásért, és aztán mikor a végén ott vannak a dobogó tetején, és megy a magyar Himnusz... oltári élmény. Szóval az utolérhetetlen, és ez mindig nagyon nagy csata. A legtöbb úszószám az, de most már nagyon szorosak úszásban a versenyek, itt öt váltó volt az utolsó váltásnál még gyakorlatilag teljesen együtt, és persze az, hogy a miénk nyer, nagyon jó érzés.

Ehhez kellett Milák Kristóf is, tegyük hozzá, illetve az összes versenyző és az edzői team. Hogyan alakult ennek a négyesnek a története?

Illik elmondanom. Eredetileg arról volt szó, hogy Milák Kristóf úszik váltóban is, ha a döntőbe bejut bármelyik világversenyen. Ez tavasszal volt. Az edzőjével azért rendszeres kapcsolatban vagyok. Aztán elkezdődött a versenyzés, nem is tudom, mennyit hagyott ki, de talán egy évet, ami nehézkesen indul mindig mindenkinek; nála is így volt, bár már akkor is hozott olyan időt, amit az ember nem hitt el megint, hogy ennyi kihagyás után ez megtörténhet. Majd aztán eljött egy versenyre Rómába, ahol már ütős ellenfelei voltak, mondjuk például ez a svájci Noé Ponti, aki itt a harmadik lett, és olimpián is érmes volt Milák Kristóf mögött már Tokióban. Én ott láttam, hogy átment a fején, nem kérdeztem én semmit, de ő azért nagyon jól érzi, hogy hol vannak a határai, amit viszont bevállal, azt meg is oldja. Gondolom, eszébe jutott, hogy itt a négy szám, amit bevállalt, hiába rövidek, 50 és 100 méteresek, azért tizenkétszer kell rajtolni hét nap alatt, ráadásul olyan számokat választott ki, amelyekhez frissnek kell lenni. És akkor jött az, hogy a váltót mégis kihagyja... Aztán úgy alakult az egész, hogy mikor megnyerte a fő számát, és 100 gyorson is brutális idővel billentette át a libikókát, és a saját bevallása szerint nem is volt még teljesen precíz, ő is rájött arra, hogy rossz az neki ezek után, ha nem hoz be egy váltót aranyra. Úgyhogy szerintem ez egy természetes folyamat volt. Nincs mögötte annyi összeesküvés, elhajlás, rossz gondolat, mint amit sokan hisznek. Én minden lépését értettem, noha én sem voltam biztos az utolsó percig, hogy be fogja vállalni a váltót, de ott a verseny előtt aztán ez eldőlt.

Milák Kristóf 100 gyorson is feltűnést keltett tehát; az első Eb-napokban olyan volt, mintha annyira nem is lenne formában, de a 100 m gyors döntője átlendíthette.

Ez így is van. Akármekkora zseni, meg akármennyire teljesen másképp készül, ezt edzője, Szabó Álmos is elmondja. A tankönyvet lényegében el kell felejteni az ő esetében. Neki minden nap egy külön kihívás és rejtvény, hogy mit csináljanak, meg mit ne; azért azt ő sem tudja átlépni, hogy sokat kell versenyezni. És ahogy egyre többet versenyzett, egyre inkább jött formába, ami ha valaki nem ismerte volna, ez is a zsenialitását mutatja, ahogy csinálja, egyre jobb lesz. Valahogy olyan az idegrendszere, hogy a tökéletesen gazdaságos és eredményes mozgása azonnal rááll. Elég, ha ő csak látja, végignézi, végiggondolja, és megtörténik az, amit az embernek a szeme kíván.

Még Wladár Sándor mondta, hogy Virth Balázs a párizsi olimpián az elődöntő után javította ki egy bizonyos dologban, szó nélkül elfogadta, és aztán megnyerte az olimpiát. Tehát ha azért valaki mond neki egy fél szót és elfogadja, akkor ezek szerint az is tud rá hatni. Hogyan hat rá Szabó Álmos?

Zseniális, amit produkál, és most sem esik le a gyűrű az ujjamról, elmondom, hogy ha az, ami az olimpiáig történt, illetve közvetlenül az olimpia után a Milák Kristóffal, számunkra, a vezetők meg az ő környezete számára egy pedagógiai kudarc. És azt hittük, hogy ennek az egyenletnek nincs is megoldása. Szabó Álmos viszont azt bizonyította be, hogy van. És szerintem a Földön ő az egyetlen. Nyilvánvalóan ehhez kellett az, hogy egész más gondolatai is vannak, mint nekünk, mert azért dicsekszünk vele, hogy jó a rendszerünk, és talán elfogadja más is 1970 óta. Azt már elmondtam itt is sokszor, kétszer volt, hogy nem volt érmünk olimpián. Egyszer nem is lehetett, mert nem mentünk (1984), előtte a '76-os montreali olimpia. Ezen kívül itt mindig éremmel, zömében aranyéremmel jövünk haza. Itt azért egy komoly rendszer működik, ami újratermeli a sikert. A tehetségeknek nyílt utat enged. Hadd hangsúlyozzam ki, hogy egészen más út és egészen más egyéniség, más típusú úszó volt egy Egerszegi, egy Darnyi, egy Kovács Ági vagy akár egy Czene Attila, egy Rózsa Norbert, mindegyik oda tudott érni a csúcsra, tehát a rendszerünkben van egyfajta rugalmasság, és szerintem, ha nagyon szigorú akarok lenni és magunk felé húzni ezt az egész történetet, az egész rendszerünknek a nagyságát az bizonyítja, hogy ez a fickó még itt van és úszik. Ennek elengedhetetlen személyi feltétele a Szabó Álmos, akivel ismerik jól egymást. Nem fog megsértődni, nem is annyira szakmai bravúr ez, amit csinál – bár nyilván apróbb szakmai újításokat ő is bevisz, mert muszáj neki – hanem emberi és pedagógiai.

Lehet azt tudni, hogy Milák Kristóf mennyit edz a vízben és mennyit a vízen kívül?

Nem, de hát ezt majd egyszer elemezzük. Azon gondolkoztam, hogy talán fölösleges is, mert nincs még egy ilyen ember a Földön. Olyan sem lesz, mint a Luciano Pavarotti, aki úgy énekelne. Sok jó még lehet, de ezt szerintem kár másolni.

Farkas Dávid teljes interjúját alább megtekintheti, meghallgathatja.