Az 1931. augusztus 9-én született Zagallo futballistaként az 1958-as és az 1962-es, szövetségi kapitányként az 1970-es, Carlos Alberto Parreira segítőjeként pedig az 1994-es világbajnokságon lett aranyérmes.

Ő volt az első a sportágban, aki játékosként és edzőként is vb-t nyert.

Hazája válogatottját 1994 és 1998 között is irányította, a franciaországi világbajnokságon ezüstérmesek lettek.

„Apám nem akarta, hogy futballista legyek, nem engedte. Akkoriban ez nem egy szakma volt, amit tiszteltek. A társadalom nem nézte jó szemmel. Ezért mondom, hogy a futball véletlenül került az életembe” – mesélte egy interjúban, amelyet a brazil szövetség tett közzé.

Bal oldali középpályásként kezdte 10-es mezben, de ennek akkoriban, a Pelé előtti időkben még nem volt olyan nagy jelentősége. Hamarosan azonban posztot váltott.

„Láttam, hogy nehéz lesz bejutni a brazil válogatottba a 10-es mezben, mivel sok nagyszerű játékos volt azon a poszton. Ezért a középpályáról a bal szélre kerültem” – mondta korábban.

Neki tulajdonítják, hogy megváltoztatta a szélsők játékmódját, ugyanis addig a támadójátékosok nem segítettek védekezésben.

Ő volt az egyik első futballista, aki hamis szélsőként szerepelt, vagyis a középpályások és a csatárok között játszott.

Sikeres edzői pályafutása során mind a négy hagyományos riói klubnál - a Flamengónál, a Fluminensénél, a Botafogónál és a Vasco da Gamánál - sikeres volt. Népszerűsége a 2006-os visszavonulása után is töretlen maradt, nem tűnt el a nyilvánosság elől, gyakran szerepelt a televízióban, illetve díjátadó gálákon. Adenor Leonardo Bacchi szövetségi kapitány meglátogatta és meghallgatta a tanácsait a 2018-as és a 2022-es világbajnokság előtt.