A költésben a Premier League járt az élen, ahogyan az elmúlt években is mindig. A húsz klub több mint 250 új játékost szerződtetett, a kiadási oldal összege összesítve túllépte a kétmilliárd eurót (2 172 165 euró). Az angol élvonal klubjainak a vesztesége a nyári átigazolási időszakban körülbelül 1,3 milliárd euró. A második legrosszabb mérleg a spanyol La Ligáé: mindössze 55 millió.

Az Arsenal 132,06, a Chelsea 266,9, a Liverpool 85,8, a Manchester City 139,5, a Manchester United 238,02, a Tottenham 169,90 millió eurót fizetett ki a keret megerősítésére. Meglepő, hogy a magas összegért egyedül Darwin Núnezt szerződtető Liverpool a költéseket tekintve nincs az első tízben a Premier League-ben, hiszen a kisebb (vagy kisebbnek vélt) klubok közül a West Ham United, például, 182 millió eurót, az újonc Nottingham Forest 159,65 millió eurót adott ki játékosváráslásra. (Egészen meglepő: a 2012 óta történt nettó költéseket tekintve a West Ham United az első tízben van. Nem a Premier League-ben, hanem egész Európában.)

Az angol élvonal csapatai közül a Manchester United és – új tulajdonosának köszönhetően – a Chelsea is megengedte magának, hogy még fontban is több mint kétszázmilliós veszteséggel zárja az átigazolási időszakot.

Nyereséggel ugyanakkor csak négy klub zárt:

a két legjobb játékosát, Raphinhát és Phillipiset kiárusító Leeds United, az elefántcsontparti Fofanát a Chelsea-nek eladó Leicester City, valamint a Cucurellát ugyancsak a Chelsea-nek eladó Brighton. No, meg a Manchester City, amely varázslatosan kiárusította a számára felesleges játékosokat, miközben mindössze 60 millió euróért megvette Erling Haalandot. A norvég szupersztár, aki öt mérkőzésen kilenc gólt szerzett eddig a Premier League-ben, nincs az első ötben a legdrágább nyári szerzemények listáján.

Nyilván sok mindent az időnek kell majd megválaszolnia, de úgy tűnik, jó néhány futballistát jóval piaci értékén felül tudott csak megszerezni új klubja. Ilyennek tűnik a (közel) százmillió eurós Anthony (az Ajaxból ment a Manchester Unitedbe), de a már említett Fofana (80 millió euró, Leicester, Chelsea), valamint Alexander Isak (70 millió euró, Real Sociedad, Newcastle), Marc Cucurella (65,30 millió euró, Brighton, Chelsea), vagy akár a 30 fölötti Casemiro (Real Madrid, Manchester United) is.

Érdekes megfigyelni, hogy a Premier League játékosaira leginkább a Premier League klubjai a vevők – kevéssé szemérmesen, ők tudják megfizetni őket. Az eladásokat tekintve a tíz legnagyobb összegűből hétnél a vevő is PL-klub.

Az olasz klubok elképesztően jól „dolgoztak” a mostani időszakban, körülbelül harmadannyiért vásároltak ugyan, mint az angolok, de a kiadás és a bevétel majdnem szinkronban van egymással. Még ennél is többet mond, hogy a 35 millió eurós mínusszal záró Milanon kívül mindössze két csapat vesztesége haladja meg (kevéssel) a 20 millió eurót, mégpedig két újoncé, a Cremoneséé és Silvio Berlsuconi csapatáé, a Monzáé.

A franciáknál a PSG az utolsó napon belehúzott, megszerezte Fabián Ruízt és Carlos Solert is, s ezzel felkúszott a nettó kiadás a százmillió eurós „lélektani” határ fölé. A francia bajnok a 2012 óta játékosvásárlásból eredő történő veszteséget tekintve feljött a Manchester United mögé a második helyre, megelőzve a Manchester Cityt. A PSG és a Man United a játékosvásárlás és a játékoseladás összege közötti különbséget tekintve egyaránt átlépte az egymilliárd eurós határt. (Az angol klub már korábban, a PSG most.)

De a Ligue 1 klubjai még ezt is beleszámítva, nyereséggel zárták az átigazolási időszakot. A Ferencváros leendő Európa-liga-ellenfele, az AS Monaco, például 73,5 millió eurós haszonnal zárt, a Real Madridnak átengedett Aurélien Tchouaméni eladásának köszönhetően. (A középpályás a nyár harmadik legdrágább játékosa a maga 80 millió eurójával, a brazil Anthony és a francia-elefántcsontparti Wesley Fofana mögött.)

A német futballal kapcsolatban, alkalmasint, tíz szurkolóból tíz arra voksolna, hogy a Bayern München, a Borussia Dortmund és az RB Leipzig költi a legtöbbet. A bajorok 137 millió euróért vettek játékosokat, de mivel 45 milliót kaptak Lewandowskiért, s ami még szembetűnőbb, öt peremembert is el tudtak adni körülbelül tízmillió eurós áron, így mindössze 33 millió eurós veszteséggel zártak.

A Dortmund 91 millióért vett – megtehette, miután hatvanmillióért eladta Erling Haalandot – és mindössze 12 millió negatívummal zárt. (Még úgy is, hogy 30 milliót adott Sebastien Hallerért, akinek azóta kiderült rákbetegsége, szegény már intenzív kemoterápiát kap.) A lipcsei klub nyereséggel zárt, miután 75 millióért adott el olyan játékosokat, akik nem számítottak az előző idényben alapembernek az RB Leipzigben. A Bayernen kívül nincsen olyan Bundesliga-klub, amely 15 millió eurónál nagyobb veszteséggel zárta volna a nyári átigazolási időszakot.

Spanyolországban, a mostani átigazolási időszakban, létezett a Barcelona és egy másik világ. A klubok szinte majdnem pontosan ötszázmillió euróért vettek játékosokat, ebből a Barça részesedése körülbelül 30 százalékos, 153 millió. A katalánoknak óriási erőfeszítéseket kellett tenni azért, hogy egyáltalán regisztráltathassák, játékengedélyhez juttathassák az új szerzeményeket, ám végül minden sikerült. Érkezett Robert Lewandowski, Raphinha, Jules Kunde, Andreas Christensen, Franck Kessié, Hector Bellerín, és Marcos Alonso.

A Real Madrid annak ellenére is nyereséggel zárta az átigazolási időszakot, hogy megszerezte Rüdigert, s a nyár harmadik legnagyobb összegét fizette ki Tchouaméniért. De Casemiro eladása szépen hozott a konyhára és még néhány kisebb üzletet is sikerült tető alá vinni. A keret nem változott nagyon sokat, de azért Casemiro, Bale és Isco távozott.

(A nyitóképen: Az Ajax játékosa, Anthony ünnepli csapata gólját a holland Eredivisie Ajax–FC Groningen mérkőzésen a Johan Cruijff Arénában 2022. augusztus 14-én Amszterdamban, Hollandiában.)