A klubelnök ugyanis Megía Davilának, a stadion állapotáért felelős egyik vezetőnek a szobájában kötött ki. Alkalmasint azért veszítette el a kontrollt a viselkedése felett, mert a madridista klubalkalmazott a telefonjával rögzíteni akarta a jelenetsort. De nem csak al-Khelaifi, hanem a sportigazgató Leonardo sem bírta a feszültséget, mindketten már a díszpáholyban is kiabáltak, majd mindez folytatódott az öltözőfolyosón is. A rendőröknek és a biztonságiaknak kellett kitessékelni őket az öltözők előtti részről.
A mérkőzés holland vezetőbírója, a Marca megfogalmazása, illetve információja szerint beleírta a játékvezetői jelentésbe is a történteket: „A mérkőzés játékvezetője, a holland Danny Makkelie a jegyzőkönyvbe rögzítette a PSG vezetőinek agresszív magatartását, akik megfenyegették őket, bezárták az ajtót, sőt az egyik asszisztens zászlóját is eltörték.” Ezt tükrözi a jegyzőkönyv hetedik szakasza, a meccs utáni eseményekről: „A PSG elnöke és technikai igazgatója agresszív magatartást tanúsított, és megpróbált bejutni a játékvezetők öltözőjébe. Amikor a játékvezető távozásra szólította őket, becsukták az ajtót, az elnök pedig finoman megütötte az egyik asszisztens zászlóját, és eltörte azt.”
Alkalmasint kapnak majd pénzbírságot, amit kifizetnek, de ebben az esetben nem is ez a lényeg. Inkább a tehetetlen düh jellemzése: továbbra sem működik a projekt, továbbra sem sikerül a célt elérni. Másfél mérkőzésen keresztül, elsősorban Mbappé játékának tulajdoníthatóan, a PSG uralta a párharcot, összesítésben 2-0-ra vezetett. S utána összeomlott, saját magát verte meg, mégha nem is elvitatható Karim Benzema érdeme a spanyolok fordításában (3-1, összesítésben 3-2).
Az idei szezon kudarc, még ha nagy valószínűséggel meg is nyeri a csapat a francia bajnokságot, az az idény maximuma. Mauricio Pochettinónak szinte biztosan mennie kell, jöhet Zinédine Zidane, ha vállalja.
Mi a baj a PSG-vel? Nehéz egyértelműen megválaszolni a kérdést. A világ legdrágább játékosait igyekszik összegyűjteni, a Premier League-ben szokásos fizetésekkel. Vélhetően balszerencséje, hogy „csak” a francia bajnokságban játszik, mert – például – a Manchester City a nagyságrendeket tekintve nem sikeresebb a nemzetközi porondon, de mivel a Premier League-ben kiemelkedően teljesít, senki sem beszél kudarcként a szerepléséről. Sőt.
A párizsi klub mindent megtesz azért, hogy presztízsben a legnagyobbak közé emelkedjen, legalábbis ezen a szinten szerény történelem nélkül is. Megszerezte Neymart, megszerezte Messit, e heti hír, vagy inkább pletyka, hogy a nyáron Cristiano Ronaldót is akarja. De összességében, úgy látszik, az akkor még félig gyerek Kylian Mbappé szerződtetésén kívül ezek az igazolások nem jönnek be. Mert ezeknek az a célja, hogy a PSG BL-t nyerjen, az meg nem megy.
Alkalmasint a párizsi klub hívei számára csekély vigasz, hogy példátlanul balszerencsés volt az elmúlt évek tavaszi sorsolása. A legutóbbi öt idényből kétszer a Real Madrid, egyszer a Barcelona, egyszer a Manchester United volt az ellenfél. De hát, ha a legjobb akarsz lenni, mindenkit le kell győznöd.
S nem fér bele a könnyelműsködés, a szórakozás. Vagy az egység hiánya. A mérkőzés után Donnarumma és Neymar majdnem ölre ment az öltözőben, a kapus a brazilt hibáztatta a második spanyol gól előtti labdaeladás miatt, a másik nyilván nem hagyta szó nélkül az első gól előtti jelenetsort. Azt egyébként a franciák nagyon is vitatták, szerintük Karim Benzema szabálytalanul lépett oda az olasz kapusnak. Fújtak már le ilyet, de a jó válasz az: nem kell szórakoznia a kapusnak ilyen helyzetben, s akkor nincs miről beszélni.
Mi hiányzik a PSG-nél? Talán ez már szerencsésebb kérdés, mint azt vizsgálni, mi a baj. A nagy meccsek megvívásának kultúrája, a klubtradíció.
Nyilván nem a semmiből jött csapat a Paris Saint-Germain, eddigi 52 évének olyan játékosai voltak, mint Mustapha Dahleb, Jean-Michel Larqué, Dominique Bathenay, Dominique Rocheteau, Ronaldinho, Ricardo, Pauleta, Zlatan Ibrahimovic, Edinson Cavani, s még sorolhatnánk. De nincs meg az a múlt, amiről a most éppen a PSG kötelékébe tartozó Sergio Ramos beszélt a Real Madrid kapcsán: „Ha felhangzik a BL himnusza, az olyan egy madridistának, mint amikor a harci ménnek a csatakürtöt megfújják.”
Mi lesz most? Madridban kész tényként kezelik, hogy Kylian Mbappé a Real Madrid játékosa lesz a nyáron, ez a mostani párharc amúgy aligha erősítette egyébként sem acélos maradási szándékát. Nyilván jön helyette egy sztár, de a jelek szerint a modern futballban (is) kevés önmagában sztárokat összevásárolni.