Hosszú Katinka 30 éves elmúlt, de nem zavarja a kora, már a tavalyi magánéleti válsága idején számot vetett eddigi életével - derül ki az Origónak adott interjújából. Beszélt arról is, hogy rájött, rövid az élet, az úszásban felért a csúcsra, ezért új kihívásokra vágyott.

"Nagyon szerencsés vagyok azért, mert megtaláltam a szenvedélyemet, de olyan sok időm nincs már ebben, jó esetben öt év, vagy majd meglátjuk. Két célom volt: hogy ezt kiélvezzem, és hogy a tokiói olimpiáig csak az úszásra koncentráljak" - mondta a háromszoros olimpiai bajnok, és hozzátette, rengeteg és kemény munka van a sikerei mögött, de

az az érzése, hogy még életében nem dolgozott.

Az úszónő elárulta, hogy hajnalban nagyon nehezen kel fel, fél ötkor csörög az ébresztő, de csak öt után tud kimászni az ágyból. Sőt előfordult már, hogy ki is hagyta a reggeli edzést, de mint mondta, már egyre kevesebbszer esik meg vele. és nem az edzője, Petrov Árpád miatt, ő inkább hazaküldi, ha nagyon fáradtnak látja.

"Nálunk inkább az van, hogy én még csinálnám és csinálnám, de ő rám szól, hogy nyugi, elég lesz, pihenni is kell. Én mindig csak próbálok arra figyelni, hogy mit kell csinálni, nem pedig arra, ahogy érzem magam" - mondta Hosszú Katinka. Nem hallgat azokra, akik szerint túlzásba viszi az edzést, szerinte megtalálta az egyensúlyt, és abban hisz, hogy

a határokat folyamatosan ki kell tolni, a szervezet majd hozzászokik.

Elmesélt egy történetet, hogy amikor Törökországban volt a nemzetközi úszóliga ügyeiben tárgyalni, együtt készült például Chad le Clos-val és Sarah Sjöströmmel. Kiderült, hogy míg Hosszú reggel hatkor már az edzőteremben kezdett, a többiek nyolc után vágtak bele az úszásba. Azt hitte, pihenőnapjuk van, de náluk ez volt a normális menetrend. Azóta már ők is követik a módszerét.

"A londoni olimpiai életem kudarca"

- mondta első nyári játékáról, ahol negyedik lett 40 vegyesen. Depressziós lett, még az is megfordult a fejében, hogy visszavonul, mert a befektetett munka és energia megtérülésére minimális az esély. A terve az volt, hogy visszamegy az egyetemre, elkezdi a mesterképzést, és pszichológus lesz. Onnan építette újra magát már Shane Tusuppal. Új célokat tűzött ki magának, nem az olimpiai aranyérmet, hanem világcsúcsokat, célidőket. "Letisztult minden, egyszerűbb volt a felkészülés és a versenyzés, az sem érdekelt, ha megelőzött valaki, csak legyen meg az idő, amit el akarok érni. Mentem előre, és csináltam a saját dolgomat" - mondta.

Biztatónak látja az idei eredményeit a korábbi évekkel összevetve is, a nyári világbajnokságon már a mostani idejével is több számban a dobogóra állhatna. De mint elmondta, a vb is csak az olimpiai ciklus része. Tokió után sem akar azonban leállni, közölte:

"Úgy tervezem, hogy 2024-ig, a párizsi olimpiáig úszni fogok."

Imádja, amit csinál, legfeljebb nem ugyanazokban a számokban indul majd, mint most, és jelezte, csak akkor hagyná abba 2024 előtt, ha gyereke születne, de erről egyelőre nincsen szó. Szerinte a kora nem számít.

"Furcsának tűnhet, de az úszók nem feltétlenül azért nem úsznak már annyi idősen, mert elhasználódott a testük, hanem mert nincs motiváció. Nézzük meg a teniszezőket, a kosarasokat, sokan 30 fölött teljesítenek a legjobban. Ráadásul az úszósportban nincs kontakt, az ízületek számára jóval kíméletesebb, tehát elvileg itt kéne lennie a legtöbb idősebb sportolónak" - mondta, és hozzátette, őt nem zavarja a monotonitás sem, sőt imádja.