Kerülhettünk volna jobb és rosszabb csoportba is az Eb-selejtezős sorsoláson, mint amibe végül keveredtünk - ismételte meg korábbi álláspontját a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a Nemzeti Sportnak adott keddi interjújában. Ismert, Magyarországot Horvátország, Wales, Szlovákia és Azerbajdzsán közé vetette az élet, ebben a csoportban kellene az első két helyen végezni ahhoz, hogy kijussunk a 2020-as foci-Eb-re, amelyen négy mérkőzést Budapesten rendeznek.

Marco Rossi Horvátország más szint, de a következő három válogatott - köztük hazánké is - hasonló játékerőt képvisel, ez jelenthet esélyt.

"Papíron a szlovák csapat esélyesebb a másik kettőnél"

- vélekedett a valós reményekről a kapitány.

Szerinte

pech, hogy épp idegenben kezdünk Szlovákia ellen a sorozatban, egy hazai pályán aratott győzelem ugyanis mindig lendületet ad egy csapatnak.

Ugyanakkor egy évig ült a Dunaszerdahely kispadján kapitánykodása előtt, így sok mindenkit ismer ott is, nem beszélve a felvidékis szurkolókról, akiknek fontos szerep juthat azok után, hogy a 2016-os Eb óta azért elszállt a lelkesedés válogatottunk mellől. Északi szomszédunk csapatából kiemelte az Olaszországban - Nápolyban - sztárrá vált Marek Hamsíkot, illetve az Inter 70 millió eurót érő védőjét, Milan Skriniart.

A szakember pszichológusra is támaszkodik a csapatnál, akinek kiemelt feladata lesz a szomszédokkal vívott mérkőzések előtt.

Ugyanakkor a szlovákok és a walesiek ellen is bizonyára a pillanatnyi forma fog dönteni, de Marco Rossi még azt sem tartja kizártnak, hogy tavasszal a horvát játékosok jelentős nemzetközi terhelését kihasználva lehet némi keresnivalónk. Azerbajdzsánt mindazonáltal szintén nem érdemes lebecsülni, a Qarabag személyében BL-főtáblás csapatuk volt.

"Szerénynek kell lennünk, ha nem vagyunk csúcsformában, bárki gondot okozhat nekünk"

- intett éberségre Rossi kapitány.

A magyar válogatottra rátérve világossá tette, hogy elsősorban a légiósként szereplő futballistákra számít, nem az NB I-ben vitézkedőkre, ezért nem is tartja értelmesnek a hazai összetartásokat. Válogatási alapelvei tehát szilárdak: egy játékos

"a válogatottban kizárólag akkor jöhet számításba, ha a klubjában rendszeresen szóhoz jut, s kiemelkedően teljesít. Ha valaki idáig nem kapott meghívót, annak két oka lehet. Az egyik: nem érdemelte ki. A másik: volt nála jobb a posztján.

A labdarúgásban persze az a szép, hogy hétről hétre változnak a dolgok. Az egyik hétvégén még fenomén vagy, mert nyertél, a következőn már idióta, mert kikaptál".