A csapat a tavaszi szezont három vereséggel és egy döntetlennel zárta, még Georges Leekens irányításával. Ez a szereplés csak mélyítette a 2016 ősze óta tartó, bő másfél éves válságot, amelyben a 2016 nyarán még Európa legjobb tizenhat csapata közé bejutó válogatott tizennégy mérkőzésből tízet elveszített, például olyan nemzeti tizenegyek ellen elbukva, mint az andorrai, a luxemburgi vagy a kazah.

A 2015-ös évet a FIFA-világranglista huszadik helyén záró válogatott 2018 nyarára visszacsúszott az ötvenedik hely környékére. A kilátástalanságot csak fokozta, hogy még csak nem is körvonalazódott, kik lehetnek a válogatott új vezérei, kik lehetnek a részben kényszerű generációváltás nyertesei. Kimondható volt, hogy 2018 tavaszán még a magyar labdarúgás utóbbi éveinek „állócsillagai”, a 2016-os Eb-n, s azóta is a válogatottban rendszeresen játszók sem érték el a franciaországi formájukat. Különösen esetleges volt a csatárjáték: az említett periódus tizennégy mérkőzésén összesen tíz gólt sikerült szerezni. Kettőt csak elveszített mérkőzéseken, a svájciak és a kazahok ellen, annál többet egyszer sem.

A Leekens-korszak

Georges Leekensnél a négy tavaszi mérkőzésen 29 játékos kapott szerepet, közülük öten mindannyiszor. Igaz, Böde Dániel, például, kizárólag csereként. Érdekes képet ad egy ponttáblázat alapján elkészített tavaszi tizenegy, amelybe a tavasszal a szereplésük alapján a legtöbb pontot kapott játékosok kerültek (Kezdőjátékos: két pont, csereként beálló: egy pont): Gulács Péter 8 – Fiola Attila 5, Kenneth Otigba/Paulo Vinícius 4-4, Kádár Tamás 4, Szabó János 5 – Elek Ákos 5 – Lovrencsics Gergő 7, Kleinheisler László 8, Dzsudzsák Balázs 6, Varga Roland 6 – Szalai Ádám 8.

Az MLSZ vezérkara az ausztrálok elleni vereség után menesztette Leekenst, és az akkor Dunaszerdahelyen, a DAC-nál dolgozó Marco Rossit, a Bp. Honvéd 2017-es bajnokcsapatának edzőjét kérte fel a feladatra. A magyar válogatott történetének első olasz kapitánya nem vállalt könnyű feladatot: barátságos, ha úgy tetszik, felkészülési mérkőzések nélkül kellett nekivágnia a Nemzetek Ligája nevű új sorozatnak. Jelöltjei közül néhányan a játékosai voltak Kispesten vagy éppen Dunaszerdahelyen, többeket ismert korábbi NB I-es edzőként, de mégis csak új volt a poszton, a légiósokat legfeljebb látásból ismerte.

Rossi, a megmentő

A finnek elleni mérkőzés előtt négy nap állt a rendelkezésére a csapat összerakására – utazással együtt. Nincs mit szépíteni: nem sikerült. Kint, Tamperében is az volt az ember érzése, hogy a magyar válogatott, különösen az első félidőben súlyos védekezési hibákat elkövetve, egy nála nem jobb ellenféltől kapott ki, a játék képe alapján megérdemelten. Rossi kint zaklatott volt, érződött rajta, hogy a négy nappal későbbi, görögök elleni mérkőzésen mindenkinek bizonyítani akar. Sokkal szervezettebben, sokkal jobban játszott a csapata, megérdemelten verte meg a görögöket. Az volt az első győzelem 2018-ban, s az első győzelem tétmérkőzésen, hasonló kaliberű ellenféllel szemben a 2016-os Európa-bajnokság óta.

A következő fordulóban, Athénben kifejezetten jól védekezett a csapata, ekkor már látni lehetett azt a fajta játékot, amiről Rossi ismert Magyarországon. A hátsó szekció megerősödött Willi Orbánnal, aki magabiztosságot adott az egész csapatnak, függetlenül attól, hogy a mérkőzés egyetlen góljánál ő hibázott.

De a válogatott úgy utazott át Athénből Tallinnba, hogy amennyiben megismétli a görögországi teljesítményét, biztosan legyőzi az észteket. Nem ismételte meg, mi több, ami a védelem produkcióját illeti, a legrosszabb formáját hozta. A tavaszi önmagát idézte… A mérkőzés után, noha kint, a helyszínen és feltehetően itthon a képernyők előtt is teljesen nyilvánvaló volt, hogy a magyar csapat sokkal erősebb az észtnél, a helyzet a következő volt: a pontvesztéssel eldőlt, hogy a magyar válogatott nem jut tovább a csoportból. Négy mérkőzéséből csak egyet nyert meg, s még az is matematikai lehetőség volt, hogy a hátralévő két fordulóban visszaesik a negyedik helyre, és kiesik a D osztályba. Mi több, még az sem volt kizárható, hogy csoportharmadikként kiesik.

Az új csapat

A hátralévő két mérkőzést ellenben megnyerte a csapat. Csak helyenként jól játszva, kapusbravúrokkal – Dibusz Dénes és Gulácsi Péter is 0-0-nál védett nagyot a maga mérkőzésén –, de a kilencven perceket tekintve simán, magabiztosan.

A tavaszi összeállításoknál már használt pontozás alapján így festett az ősz csapata: Gulácsi Péter 10 – Fiola Attila 6, Willi Orbán 8, Kádár Tamás 12, Baráth Botond 6 – Nagy Ádám 10 – Lovrencsics Gergő 7, Kleinheisler László 11, Kovács István 9, Sallai Roland 8 – Szalai Ádám 12. A két szélsőhátvédnél több pontot szedett össze Kalmár Zsolt (7), tekintsük őt tizenkettedik embernek. A névsor több mindent is elárul. Azt, például, hogy a sérülések, eltiltások miatt Rossinak a szélsőhátvéd posztokon volt a legtöbb gondja, illetve hogy a fiatalok előretörtek, Nagy Ádám visszafoglalta a helyét, s alapember lett a sérüléséig minden meccsen játszó Sallai, valamint a csak az utolsó mérkőzésről hiányzó Kovács István, sőt a két novemberi találkozón kezdő Kalmár Zsolt is. S ne felejtsük azt se el, hogy sokat erősödött a védelem a nemzetközi klasszisú Willi Orbán honosításával. Marco Rossi hat mérkőzésén a csapat átlagéletkora kivétel nélkül 26,279 és 27,602 között volt, a legmagasabb az észtek elleni hazai mérkőzésen, amikor a sok sérült miatt a kapitány néhány változtatásra is kényszerült.

De mi van most?

A magyar válogatott a második helyen végzett a csoportban, ezzel nagy valószínűséggel nem játszhat a Nemzetek Ligája osztálydöntőjében, így onnan nem juthat ki a tornára. Hacsak a finnek nem végeznek a 2019-es Eb-selejtezőkön a csoportjuk első két helyének valamelyikén. A második hely persze jobb esélyt kínál, mint lett volna a harmadik, akkor még a görögökért is szurkolni kellett volna. Az Eb-re jutásra marad nekünk első lépésben a dublini sorsoláson, december 2-án megismerendő csoportellenfelek elleni csata, egynél több nem előzheti meg a magyar válogatottat a továbbjutáshoz. Nem mellékesen, 1997 óta nem végzett a második helyen a selejtező csoportjában a magyar válogatott. Kivéve most, a Nemzetek Ligájában, de nem feledjük, hogy itt csak velünk körülbelül azonos képességűek voltak.

Az, hogy az Eb-selejtező sorsolása előtt a harmadik vagy a negyedik kalapba kerülünk-e, az még a C osztály hétfői és keddi eredményeitől függ – de valljuk be, óriási differenciát nem jelent majd. Már most látszik, hogy az Eb-re akkor lehetne kijutni, ha a mostani kiváló hazai mérleg mellé sokkal jobb idegenbeli párosulna.