Miután Pep Guardiola együttese három mérkőzést is elveszített sorozatban, kiesett a Bajnokok Ligájából és elbukta a Manchester United elleni városi rangadót, hívei némileg aggódva engedték el Londonba, a Tottenham elleni szombati rangadóra. A Spurs a Juventus elleni BL-kiesés óta minden mérkőzését megnyerte, angol csapattól október 25., a West Ham United elleni Ligakupa-bukás óta, a bajnokságban augusztus 20. óta nem kapott ki pályaválasztóként, a Wembley Stadionban.

Csavarjunk rajta még egyet: amióta a White Hart Lane felújítása miatt átköltözött a legnagyobb hagyománnyal rendelkező brit stadionba, nem londoni angol klub nem is tudta legyőzni. Egészen mostanáig. A Manchester City nagyon összeszedte magát, Gabriel Jesus és Ilkay Gündogan egy-egy góljával már az első félidőben megnyugtató előnyre tett szert. Christian Eriksen ugyan szépített, de aztán Raheem Sterling gólja meghozta a győzelmet.

Ezzel a City még csak nagyon közel került az elsőséghez, de még nem volt bajnok. Angliában (is) szinte mindenki úgy számolt, hogy a Manchester United vasárnap legyőzi a sereghajtó West Bromwich Albiont, s így a Citynek még három pontra szüksége lesz. Ám nem győzte le, sőt kikapott 1-0-ra. Mindez azt jelenti, hogy a Manchester City immár matematikailag is megnyerte az angol bajnokság 2017–2018-as idényét. Egy hete nem lett bajnok az Old Traffordon, de most mégis ott dőlt el a bajnoki elsősége.

Meg sok minden mást. Például azt, hogy Pep Guardiola belépett azon nagyon kevés edző társaságába, akik az európai futball legerősebbnek vélt négy bajnokságából legalább háromban bajnoki címet nyertek. Spanyolország (Barcelona) és Németország (Bayern München) után Angliában (Manchester City) is első lett. A XXI. században ezt rajta kívül csak José Mourinho és Carlo Ancelotti érte el. Nem mintha kétségünk lehetett volna az elmúlt hónapokban, de immár ténnyé vált: Sir Alex 2013-as búcsúja óta kizárólag spanyol (katalán), portugál, vagy olasz anyanyelvű edző nyert bajnoki címet a Premier League-ben. A chilei Manuel Pellegrini, a portugál José Mourinho, az olasz Claudio Ranieri, majd Antonio Conte, s végül a spanyol (katalán) Pep Guardiola.

Guardiolának a mostani a 24. trófeája edzői pályafutása során, mindegyiket Spanyolországban, Németországban, Angliában, vagy éppen a nemzetközi porondon nyerte.

A Manchester City 2012-ben, 2014-ben és 2018-ban is bajnok lett (eddig további három illesztve két korábbi, 1937-es és 1968-as bajnoki elsősége mellé), alkalmasint e számsor egy újabb bizonyíték arra, hogy 2016-ban a Leicester mekkora meglepetést keltve lett bajnok. De félre a tréfát, nézzük azt, milyen bajnoka is van a Premier League-nek!

Feledve az áprilisi botladozást, bátran állítható kitűnő. A City ritka nagy fölénnyel lett és lesz első. Csúcsot állított be azzal, hogy öt fordulóval a zárás előtt már matematikailag is bajnok, hasonlóra korábban csupán kétszer a Manchester United (1907-1908, 2000-2001) valamint egyszer az Everton (1984-1985) volt képes. A dátumokból világosan kikövetkeztethető: a Premier League történetében eddig csak Sir Alex Ferguson tienhét évvel ezelőtti bajnokcsapata ért el hasonlót. Nem lehet nem egyetérteni Phil McNultyval, a BBC vezető szakírójával: „Amióta csak szeptemberben élre állt a Manchester City, nem akadt igazi riválisa a koronázásig vezető úton”.

Idén tíz éve, hogy Sheikh Mansour bin Zayed Al Nahyan megszerezte a klub tulajdonának nagy részét, s Robinhóval megkezdődött a nagy bevásárlás, az egyesület hét trófeát szerzett. Három bajnoki elsőséget, egy FA-kupát, két Ligakupát, és egy „szuperkupát” (Community Shield).