Filozófia nélkül nincs alap, közös munka nélkül nincs eredmény. A futballt be kell vinni az iskolába, és a pedagógusoknak oda kell figyelniük a gyerekre. Mindezeket a korábbi szövetségi kapitány, Dárdai Pál nyilatkozza a Magyar Nemzetnek.

A német aggyal és magyar szívvel Berlinben élő szakember szerint a Magyar Labdarúgó Szövetség illetékeseinek el kéne dönteniük, hogy mit akarnak látni, miért adják a pénzt, különben nem érdemes Eb-re, vb-re jutásról beszélni.

– Lezajlott a Nemzetek Ligája sorsolása. A magyar válogatott Görögországgal, Finnországgal és Észtországgal került egy csoportba. Miként látja az esélyeket? Mi lehet a reális cél?

– A célt mindig pozitívan kell kitűzni. A reális helyzet az, hogy adott három hasonló képességű együttes: a görög, a finn és a magyar. A negyedik csapatot, Észtországot pedig nem szabad lebecsülni, ugyanakkor ellenük nem lehet pontokat veszíteni. Apróságok fognak dönteni, de szervezett, taktikus célfutballal megszerezhető a csoport első helye.

Mindez ugyanakkor csak úgy fog működni, ha a közönség ismét a csapat mögé áll.

Különben nincs esély, megeszi a közeg a játékosokat, mert kevés a mentális erő. Amikor otthon dolgoztam, akkor minden összerakódott: mind a média, mind a közönség erőt adott a játékosoknak. A nehéz szituációkban tudtak mibe kapaszkodni, s ettől a sok pozitív energiától lett végül egy sikeres történet. Most van egy új edző, mindenki motivált. Meg kell találni azt a csapatösszetételt, ahol a fiatal és a rutinos labdarúgók együtt tudnak szerepelni. Az új szövetségi kapitány meg fogja nézni, ki tud neki segíteni. S ahogy az elején említettem: pozitív hozzáállással nyerhető a csoport.

– Esetleg kikérte a véleményét az új szövetségi kapitány, Georges Leekens?

– Nem. De miről is kérné ki?

Én már régen dolgoztam Magyarországon, csak egy legenda maradtam.

Érdemes tudni, ha egy tréner átad egy csapatot, akkor a futballistákban hat-nyolc hónapig benne maradnak automatizmusok, impulzusok – utána ez eltűnik. Én is, amikor átvettem a Herthát, küzdöttem az előző edző „hagyatékával” s azzal, hogy a saját képemre átalakítsam az együttest. Persze néha szerencséd van, kapsz egy jó csapatot, például Jürgen Klopptól mindig jó átvenni egy közösséget, mert remekül edzettek és profi filozófiával rendelkeznek.

A magyar válogatottnál most sok minden szétcsúszott, Leekens nehéz helyzetbe csöppent. Nekem is ez a nehéz sors jutott, szét volt esve a csapat. Mindent újra kellett építeni. Ahogy néztem az utolsó barátságos mérkőzéseket, úgy láttam, a csapategység nem volt az igazi.

Sok mindent fel kell most építeni, remélem, lesz rá ereje, rutinja. De ott az edzői stáb, aki ebben segít neki.