- Vasárnap, a verseny utáni interjút hallgatva úgy tűnt, a világ legtermészetesebb dolgaként veszi tudomásul, hogy tizennyolc aranyával a világ legjobb maratonistája lett.

– Mert ez csak egy szám – nevet Csay Renáta. – Nyilván a felkészülésemhez plusz motivációt adott, de megmondom őszintén, nekem ugyanolyan, mint a többi. Illetve nem. Az elsőt megélni mindig felejthetetlen pillanat, a második meg azért fontos, mert igaz a mondás, hogy egy világbajnoki címet nehezebb megvédeni, mint megszerezni. A tizenhetedik és tizennyolcadik aranyérmem jó visszaigazolás volt, hogy nem telt el hiába egy újabb év, jól dolgoztunk és megérte annyi időt külön tölteni a családomtól.

– Nyilván az idén az is hajtotta, hogy egyesben visszaszerezze világbajnoki címét.

– A tavalyi győri világbajnokságot sem éltem meg kudarcként, mert jól felkészültem, mindent megtettem a jó eredményéért. Szerettem volna hazai közönség előtt, Győrben egyes győzelmet ünnepelni, de ezt dobta a gép, a sors akarta, hogy így legyen. Sokan úgy gondolják, ezért nem tettem még a lapátot, ezért nem hagytam abba a kajakozást, pedig nem így van. A győri világbajnokság előtt egyszer azt nyilatkoztam, hogy az lesz az utolsó az életemben, de ezt a kijelentésemet már százszor megbántam. Hogy miért? Mert én egyáltalán nem szeretném abbahagyni a kajakozást, és nem elsősorban a sikerek, az aranyak, a csúcsok miatt. Hanem azért, mert számomra fontos az az út, amit bejárok a felkészülés alatt. Egyszerűen imádok kajakozni, dolgozni a sikerekért és nem akarok, nem is tudok hátat fordítani ennek a sportágnak.

– Jövőre érdekes szezon elé tekinthet, hiszen a most U23-ban győztes, felnőttben ezüstérmes Kiszli Vanda személyében szép lassan kihívóra lel.

– Ez így van rendjén, és tegyük hozzá: az idő nem nekem dolgozik. Vanda nagyon tehetséges, ügyes kajakos, jövőre például az ő jelenléte adhat plusz motivációt a felkészülésemhez. Le a kalappal előtte, hiszen most Brandenburgban az U23-as verseny megnyerése után felnőttben második lett, és végig a verseny alatt óriási segítséget jelentett nekem. Jövőre már csak a felnőttek között szerepel, így valóban érdekes szezon elé nézünk.

– A sikeres formáción ne változtass elvét szem előtt tartva, gondolom, Bara Alexandrának sem int búcsút.

– Én biztosan nem. Remélem ő is hajlandó velem jönni az úton. Nem akarok már új párt megszokni, nagyon jól összeillünk Szandival. Ráadásul most úgy nyertünk a világbajnokságon, hogy a rossz időjárási körülmények miatt csak hetven százalékot tudtunk kiadni magunkból.

– A csapattal megünnepelték a 18. vb-címet?

– Sokan gratuláltak, Edvinnel jókat nevetgéltünk ezen a helyzeten, de külön nem tértünk ki rá. Nem is kellett. Nagyon örülök neki, hogy ilyen eredményesen szerepelt az egész magyar csapat, jó volt vasárnap délután a fiatalokkal ott ülni a lelátón és szurkolni a kajakos fiúknak, buzdítani a többieket. Büszke vagyok erre a társaságra, tényleg jó szemléletű, jó hangulatú csapat voltunk, és ez még nekem, sok világbajnokságot megélt, rutinos versenyzőnek is rengeteget jelent.

– A család hogy fogadta?

– Későn értünk haza éjjel, reggel már suliba vittem a gyerekeimet, akikkel váltottunk pár szót a versenyről. Fiam, Brúnó is kajakozik, s a hétvégén megszerezte az első érmét, egy ezüstöt, ami mellé itthon felakasztottam az én érmeimet is. Ünnepelni csak most fogunk.

– És akkor most jöhet a megérdemelt pihenés?

– Nem, a hétvégén még elindulok a Hargas Memorialon, levezetőnek jó lesz. Utána azonban valóban kikapcsolok. De hogy meddig leszek meg kajakozás nélkül, azt nem tudom. Egy idő után hiányzik a mozgás, de még inkább a rendszeresség. Amikor nem járok edzeni, elfolyik a napom, elfolyik az életem. Többek között ezért is fontos nekem annyira a kajakozás.

Forrás: kajakkenusport.hu