Aki nem hisz a csodákban, az próbáljon racionális okokat keresni a Leicester sikere mögött. Meggyőződésem szerint nem fog, legfeljebb motívumokat, amelyek befolyásolták a történéseket. A „rókák” (Foxes) bajnoki címét az idény előtt 5000-1-hez lehetett megfogadni az angol bukmékereknél, ha más nem, már ez jelzi a meglepetés léptékét. Az egyik legnagyobb iroda, a William Hill a valaha volt legnagyobb veszteségként jellemezte a maga szempontjából a Leicester bajnoki címét. (Az eddigi rekordbukást az 1996-os ascoti derbi hozta a számukra, a mostani körülbelül 2,2 millió font!)

A Leicester City 2015 első napjaiban kieső helyen állt az angol élvonalban, onnan tornászta fel magát a csúcsra. Claudio Ranieri érdemei elvitathatatlanok, de a csapat már tavaly tavasszal is is nagyot lépett előre. Az utolsó kilenc fordulóban 22 pontot szerzett. Valójában jobban teljesített, mint a 2015–2016-os idény első kilenc fordulójában, noha akkor is csak egyszer kapott ki (Október közepéig „csak” 15 pontot gyűjtött.)

Érdemes a bajnokság ezen pontját mérföldkőnek tekinteni a későbbi történések szempontjából, ugyanis akkor még a két manchesteri csapat és az Arsenal foglalta el a „dobogós” helyeket, a Leicester, öt ponttal a Man City mögött, az ötödik helyen állt. A Tottenham, a „rókáknál” két ponttal kevesebbel, a hetedik helyen szerénykedett.

Attól kezdve a Leicester ellenben szárnyalni kezdett, a következő nyolc fordulóban 22 pontot gyűjtött. December 19-én, az Everton ellen a Goodison Parkban aratott győzelem után már sorozatban a harmadik forduló után vezette a gárda a tabellát, de még akkor is a sajtó legfeljebb a BL-szereplés kiharcolására tartotta esélyesnek Ranieri alakulatát. A bukmékerek még arra sem, 2016 első napján is százszoros nyeremény reményében lehetett megfogadni a „rókák” diadalát.

Igaz, ebbe az is belejátszhatott, hogy akkoriban élte meg az elkerülhetetlen hullámvölgyet a legénység. December 26. és január 16. között öt mérkőzésen csupán hat pontot gyűjtött, mindössze egy győzelmet aratott, de az a folytatás szempontjából elképesztően fontos volt: 1-0-ra megverte a Tottenham Hotspurt a White Hart Lane-en. Akkoriban még a szezon leggyengébb csapatával, az Aston Villával is csak döntetlent játszott.

Három, nagyon fontos győzelem után elveszítette ugyan az Arsenal elleni rangadót az Emiratesben (miután korábban nyert hátralévő két ellenfél, az Everton, illetve a Chelsea ellen is, immár biztos, egyetlen csapattal nem tudott mit kezdeni a bajnoki szezonban a Leicester, kétszer is kikapott Arsène Wenger „ágyúsaitól”, az eddigi három vereségből kettőt ők mértek rá), de amikor a legjobban kellett, újra győzni tudott.

A legutóbbi tíz fordulóban hét győzelmet aratott, veretlen maradt. Vasárnap a Man United ugyan vezetést szerzett ellene az Old Traffordon, de a Leicester egyenlített. Akkor azt írta a BBC: „A Leicester mindössze egyet, a Liverpool ellenit veszítette el a legutóbbi tíz olyan Premier League-mérkőzéséből, amelyen ő kapta az első gólt.” Ez a csapat egyik nagy erénye.

Olcsójános bajnoka van Angliának – s ha a titulusnak bizonnyal van is pejoratív csengése, képzeljünk mögé pozitív tartalmat. Ismét a BBC-t idézem, amely szerint a Leicester alaptizenegyének tagjai 22 millió fontba kerültek, szemben a Manchester Cityvel, a legnagyobb esélyessel, amely tízszer annyiért vette legjobb tizenegye játékosait.

Ha már a pénzügyeknél tartunk: a transfermarkt.de című, világszerte hivatkozási alapul szolgáló portál adatai szerint a Leicester City keretének összértéke 127 millió euró, ezzel a csapat a tizenkettedik a PL 2015–2016-os mezőnyében. (Viszonyításképpen: Man City 501, 75, Chelsea 495,75, Arsenal 440,00, Man United 418,25.) Az egy játékosra jutó átlagos piaci érték 5,12, ezzel is tizenkettedik, tehát egyik mutató szerint sincsen a mezőny első felében!

Claudio Ranieri, aki 64 évesen érte el pályafutása legnagyobb sikerét, először nyert országos bajnokságot élvonalbeli klubbal, korábban hazáján, Olaszországon kívül Franciaországban , Spanyolországban és Angliában is, eddigi legnagyobb sikereként az európai Szuperkupa megnyerését jegyezte (Valencia, 2004). Országos kupát nyert a Fiorentinával (1996) és a Valenciával (1999).

A felsoroltakon kívül olyan csapatokkal dolgozott, mint a Juventus, az AS Roma, az Inter, a Napoli és a Parma (a Milant és a Laziót kivéve a calcio utóbbi tizenöt-húsz évének minden élklubjánál megfordult), a Chelsea (Mourinho érkezése miatt menesztette Abramovics), valamint az Atlético Madrid. De sehol máshol, megengedem, legalább a klubok felénél a Leicesterénél erősebb játékosanyaggal, nem ért el a mostanihoz hasonló, 58,54 százalékos győzelmi mutatót az élvonalban. (A Monacónál 61,54 százalékkal zárt, de ebben benne van a második ligában töltött időszak is.)

Ranierit bukott edzőként szerződtette le a Leicester 2015. július 13-án. Az olasz edző, akit a Chelsea-nél töltött időszaka alatt Tinkermannek, kontárnak, pancsernek nevezett el a brit média, a Premier League-be való visszatérése előtt 2014 őszén a magyar válogatottal azonos Európa-bajnoki selejtező-csoportban lévő görög nemzeti tizenegynél dolgozott. A néhány hónappal korábban még világbajnoki nyolcaddöntős együttessel öt meccsből ötöt veszített el.

Gary Lineker, az angol válogatott valaha volt egyik legjobb csatára, egyben a Leicester klublegendája nem volt boldog arról értesülve, hogy Ranieri veszi át a „rókákat”. „Valóban? Ez egy lehangoló döntés. Bámulatos, hogy a régi nevek hogy nem tudnak kiesni az edzői körforgásból.” A klubtörténet gólkirálya nem volt egyedül a véleményével. Ugyanakkor senki sem vitatja ma már, hogy a 2015–2016-os idény legnagyobb edzői bravúrja az európai topligákban Claudio Ranierié.

Mekkora az ő szerepe a sikerben? Óriási. Részben van a bajnoki címnek egy nem látható, pszichológiai oldala, a földön tudta tartani a játékosait a sikerek kezdetén, s elérte, hogy ne nyomja őket agyon a tét. Az, hogy – beleértve a korábban kiegészítő emberként Mourinho Chelsea-jével két bajnoki címet is nyert, német Robert Huthot – mindannyian életük legnagyobb sikere előtt állnak.

Van egy szakmai része is: kitalálta, milyen taktika leginkább üdvözítő a Leicester számára ebben a mezőnyben, s nem akart annál „színesebb” játékot. A whoscored.com statisztikái szerint a Leicester a bajnoki idényben mindössze 45 százalékban birtokolta a labdát, nem volt nagy különbség ilyen értelemben a hazai és az idegenbeli meccsek (46-44%) között. A Man City, a Tottenham, a Man United és a Chelsea 55, az Arsenal 57 százalékban birtokolta a labdát.)

Miután nem voltak csapatának nemzetközi kötelezettségei és tanult a múltból, szinte állandó csapattal játszotta végig az idényt. Utaltam már arra, hogy a chelsea-s időben Tinkermannek, kontárnak csúfolták, elsősorban azért, mert túlságosan gyakran rotálta a csapatát. A Leicesternél ennek nyoma sem volt. A Schmeichel – Simpson, Morgan, Huth, Fuchs – Drinkwater, Kanté – Albrighton, Mahrez – Okazaki, Vardy névsorú alapcsapatából a jobb- és a balhátvédet kivéve mindenki legalább 34 meccsen játszott az eddigi 36 fordulóban!

Ranieri érdeme, s részben ez magyarázat arra, hogy miért bukdácsolt későbbi önmagához képest a Leicester az első kilenc fordulóban, hogy volt bátorsága új csapatot építeni a tavaszi jó idényzárás ellenére is. A 2014–2015-ös és a 2015–2016-os idény legtöbbet játszó tizenegyében mindössze négy név azonos: a dán Kasper Schmeichelé, a jamaicai Wes Morgané, az algériai Rijad Mahrezé és az angol Jamie Vardyé. A háromoroszlános válogatottal lassan az Eb-re készülő Vardy az előző idényben még nyolcszor csereként szállt be, mint ahogy a keret tagja volt még, de nem meghatározó emberként Drinkwater, Albrighton és Huth is.

Három 34-35 éves játékos, Paul Konchesky (immár QPR), a még mindig kerettag, lengyel Marcin Wasilewski, valamint a korábbi argentin világklasszis, Esteban Cambiasso (immár Olympiakosz Pireusz) helyett fiatalokat épített a csapatba. Fényesen bevált. A Leicesterből négyen is bekerültek az Év csapatába (PFA-választás, Morgan, Kanté, Mahrez, Vardy). Közülük miként Jamie Vardynak, Ngolo Kanténak (az „új Makelelének”) is a mostani volt mindössze a második idénye élvonalbeli bajnokságban, a franciának ráadásul az első Angliában. Március óta tagja a francia válogatottnak. Rajta kívül leginkább Vardynak, Drinkwaternek, a dán Schmeichelnek és az osztrák Fuchsnak van esélye részt venni az Euro 2016-on.

Némi ünneprontás a végére: a Leicester sikerét segítette, hogy a riválisok, az idény előtt a legnagyobb esélyesnek ítélt csapatok a vártnál gyengébben teljesítettek. Az elmúlt bő másfél évtizedben mindössze kétszer (Manchester United 2001 és 2011, egyaránt 80 pont) fordult elő, hogy a bajnok 82 pontnál kevesebbel zárja az idényt. A Leicester City most 76 ponttal áll, ha megnyeri a hátralévő két meccsét, nyolcvankettőig juthat.