Szögezzük le gyorsan: a leggyakoribb névválasztás, szerte a világon egyébként, a földrajzi név melletti döntés. A legtöbb csapat nevében szerepel a város, a kerület, a régió elnevezése. Magyarországon a legklasszikusabb példa erre a Ferencvárosi Torna Club és az Újpest elnevezése. A lilákat hol Újpesti TE-nek, hol Újpest FC-nek nevezték, esetükben azt sem árt tudni, hogy a települést, Újpestet, amely ma a főváros IV. kerülete, csak 1950-ben csatolták a fővároshoz.
A hőskorban a klubnevek egyik jellemzője volt, hogy olyan egyesületnek jött létre labdarúgó-szakosztálya (akkor még nyilván nem így nevezték, csak egyszerűen futballcsapat alakult), amely eredendően más sportág gyakorlására született. Erre is akadnak klasszikus példáink: Magyar Athletikai Club (MAC), Magyar Úszó Egylet (MUE), vagy az első két bajnokságot megnyerő Budapesti Torna Club (BTC). Tulajdonképpen idetartozik a Magyar Testgyakorlók Köre, az MTK is, amelynek zsidó származású alapítói fontosnak tartották, hogy a teljes asszimilációt jelképező magyar jelző a névben megjelenjen.
Noha a magyar bajnokságok 1901 óta íródó történetének első évtizedében még a leggyakoribb a fentebb említett alapokon történő névválasztás volt, előfordult az intézmény nevét előtérbe helyező (Műegyetemi Football Club, amely aztán az atlétikai jelzővel tette teljessé ma is használatos nevét, valamint Budapesti Egyetemi Athletikai Club), sőt szakmára utaló is (Typograhia, Postás, utóbbi hivatalos neve Posta és Távírda Tisztviselők Sportegyesülete volt).
A nyomdászok csapatának felbukkanása jelzi: már nagyon korán kiszélesedett a magyar futball társadalmi bázisa, noha nem húzható olyan törésvonal, mint amilyen például Angliában az arisztokratikus rögbi és a "proli" futball között húzódott. Jelezni kell, hogy nagyon korán megjelentek a vasutasklubok, amelyek egészen a rendszerváltozásig, esetenként még tovább is élvezték a báziscég támogatását. (Ez a támogatás később, persze lényegesen nagyobb léptékű lett, mint a kezdetekben. A profi futball születésekor, 1926-ban, a Vasút vezetői azt megengedték, hogy a cégnél alkalmazott játékosok profik legyenek, de azt eleinte nem, hogy a vasutasklubok feladják amatőr státusukat.)
A hőskorszak legsikeresebb vasutasklubja a Törekvés volt. De vasutasokból alakult a győri ETO (a Magyar Vagon- és Gépgyár Dal- és Társkörének tagjaiból Egyetértés Torna Osztályként), vagy a MÁV Járműjavító Gépgyár csapatából lett Debreceni Vasutas Sport Club, hogy a jelen legutóbbi két bajnokának eredetét tisztázzuk.
Néhány kuriózum a hőskorszakból. A Budai 33, amelyet hívei Hariháromnak becéztek, alapítói számát vette fel a nevébe. Az URAK természetesen nem a tagság származására utalt, mozaikszó valójában: Újpesti-Rákospalotai Atlétikai Klub. A BAK-nak semmi köze sincs az állatvilághoz, Budapesti Atlétikai Klubot jelentett.
Ugorjunk egyet az első világháború utánra, az álamatőrizmus korszakára! Már felbukkan a Vasasok név, amely időnként csak Vasas. Az egyesület, amely büszke a szakszervezeti kötődésre, hivatalosan a Vas- és Fémmunkások Sport Clubja nevet viseli. (A máig használt Vasas, vagy Vasasok tehát eleinte rövidítés, ha úgy tetszik becézés volt.) Akkoriban már első osztályú volt a Kispesti AC. Ebben a korban megjelenik már nemzeti jelkép (Zuglói Turul), újabb foglalkozási ág (Ékszerészek, Húsosok, stb.), s a társadalmi bázist is jelképező (Újpesti Munkásképző Torna Egylet) elnevezés is. Nagy változást hozott az 1926-ban bevezetett profizmus, amely minden régi klubot új egyesület megalapítására, s ebből követően esetenként hangsúlyos névváltoztatásra sarkallt. A bajnoki címet védő zöld-fehérek alig változtattak. Ugyan jókora tábora támadt a Fradi TC névnek - hogy maradjon az FTC rövidítés -, de aztán a tagság végül a Ferencváros FC mellett döntött. Még kevesebb módosított az UTE helyett az Újpest FC nevet választó lila-fehér alakulat, annál többet az előző évtized legjobbja, az MTK, amelyet attól fogva 1940-es önfeloszlatásáig Hungáriának neveztek. (Az amatőrök mindenütt megtartották a régi nevet.)
Érdekes az 1926-ban, vagy 1927-ben létrejött vidéki profi klubok választása. A szombathelyiek a város latin nevét vették fel (Sabaria), a debreceniek egy történelmi alakot emeltek ki (Bocskay, vagy Bocskai, mindkettőt használták), miként tulajdonképpen a miskolciak is (Attila). A kaposváriak a régió nevét akarták (Somogy FC), s hasonlóan döntöttek a pécsiek is (Pécs-Baranya). A legkülönlegesebb a szegediek döntése: a Bástya a helyi mecénás, bástyai Holzer Tivadar előnevéből származik. Más kérdés, hogy az akkor még ritka klubcímerben egy "igazi" bástyát rajzoltak. A profi II. osztály egyik pesterzsébeti klubját (volt három is!) Kossuth FC-nek hívták, ahogy írni szokták, ez "határeset". Nyilván Kossuth Lajos nevére utal, de tény, egyben földrajzi név is volt, mivel az egykori Erzsébetfalva egyik részét Kossuthfalvának nevezték.
Akadt olyan "közkeletű" tévedés a kilencvenes évek magyar futballjában, hogy Stadler József volt az első olyan támogató, akinek a neve egyben a legjobbak közé emelkedő csapata neve is lett. Nos, a harmincas évek elején az amatőrbajnoki címet elnyerő, rövid virágkort megélő Bohn SC első számú támogatója a helyi téglagyár alapítójának akkor már a gyár élére került fia, Bohn József volt.
Egy évtized sem kellett ahhoz, hogy kiderüljön a magyar profi futball nem életképes a nagy állami vállalatok (s általában a nagyvállalatok) támogatása nélkül. Körülbelül 1935-re tehető a gyári csapatok, s ezzel a fokozott állami szerepvállalás megjelenése, egyébként akkortól szerepelhettek amatőr- és profi csapatok együtt az élvonalban, nemzeti bajnoksággá (NB) alakítva az addigi profi bajnokságot.
A következő években a magyar ipar által támogatott csapatok vették fel a versenyt a Ferencváros, a Hungária és az Újpest alkotta nagy hármassal, így a Phöbus, a Gamma, a DiMÁVAG és nem utolsósorban az 1941-42-es és az 1942-43-as bajnokságot is megnyerő, a csepeli gyáróriás által patronált Weiss Manfréd FC. A Gamma értelemszerűen a Gamma Műszaki Rt. (1939-től: Gamma Finommechanikai és Optikai Művek Rt) támogatását élvezte, a cég a negyvenes évek első felében élte virágkorát, kihasználva háborús konjunktúrát. A Phöbus ugyancsak gyári név volt, a Phöbus Villamosvállalatok Rt., az újpesti régió villamosenergiával való ellátására alakult vállalkozás a harmincas évek elejére az ország egyik legjobban prosperáló mamuttrösztjének része lett. A DiMÁVAG a diósgyőri gépgyár támogatását élvezte. A harmincas évek emlékét idézi a taxivállalat Szürketaxi elnevezése.
A második világháború, a hosszú éveken keresztül használatos terminológiát használva a felszabadulás után A politika minden korábbinál nagyobb szerepet játszott a csapatnevek választásában. 1945-től a fordulat évéig még nyíltan támogattak politikai pártok is csapatokat, ez esetenként nem jelent meg a névben (a Herminamezei AC-t például a kisgazdák segítették az első osztályba és az első osztályban), gyakrabban ellenben igen.
A gyakorlatilag a Magyar Kommunista Párt ifjúsági szervezeteként működő MADISZ (Magyar Demokratikus ifjúsági Szövetség) egy ideig három élvonalbeli csapat, a zuglói, a IX. kerületi és az Erzsébet-soroksári támogatója is lett. A csapatnevekben feltűnő Barátság szó (Szentlőrinci AC-Barátság, Budai Barátság, Kőbányai Barátság) a szociáldemokrata kapcsolatokra utalt. A következő nagy hullám a magyar sport "szovjetesítése" kapcsán érte el a futballt. Az 1949-1950-es idényre esett az úgynevezett szovjet blokkban a nagy átszervezés időszaka. Közismert tény, hogy ezekben a hónapokban alakult meg a Bp. Honvéd és a Bp. Dózsa, s vette át egy-egy szakszervezet az előző ötven év legsikeresebb két klubját, a Ferencvárost és az MTK-t. Új nevet kaptak a vasutas- és a bányászklubok, több vidéki városban egy egyesületbe terelték a különböző alakulatokat.
A Ferencvárosból ÉDOSZ, az MTK-ból Textiles lett. Az Újpesti TE-nek a belügyi tárca lett a patrónusa, logikus volt, hogy a csapat neve a szovjet Dinamo mintájára D betűs legyen. Szerencsés választásként sikerült magyar történelmi alakot találni Dózsa Györgyben (Bp. Dózsa. Az egyesület története során hét éven keresztül nem viselte nevében az Újpest földrajzi nevet.. Új nevet kapott a soroksári textilgyár égisze alá került Soroksári Egység SE, míg a Postással fuzionált a Szentlőrinci AC. Már korábban Lokomotív lett a vasutasklubokból, Tárna a bányászokból.
Érdekes történet az akkor újonc nagykanizsai csapaté. A gárda Nagykanizsai MAORT SE néven játszott a második vonalban, A negyvenes évek végén már az különlegesnek számított a magyar futballban, hogy egy csapatot magyar-amerikai vegyesvállalat, a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. támogat. (Meg a magyar gazdaságban az, hogy létezett egy magyar-amerikai vegyesvállalat.)
Miután az államosítási törekvések eleinte nem jártak sikerrel, koholt vádak alapján perbe fogták Papp Simon akadémikust, a cég első emberét. Először halálraítélték, majd a büntetést életfogytig tartó büntetésre változtatták. (Papp 1955-ben szabadult. A MAORT-perről készült Galgóczy Erzsébet híres regénye, a Vidravas.) 1949 végén mégis államosították a céget, a csapat akkor éppen az első osztályban szerepelt. Új neve Olajmunkás SE lett. Az idény végén kiesett.
Az ötvenes évekre - a fentiekből következően - a szakszervezetek uralma volt a jellemző. A Fradi hamarosan (miként a többi, az ÉDOSZ alá sorolt klub) a Kinizsi nevet kapta. A textiles csapatokat Vörös Lobogónak, a bányászokat (az egyetlen logikus döntéssel) Tárna helyett ismét Bányásznak, a vasutasokat Lokomotívnak, a vasasokat (mint a Vasast, a Csepelt, a Diósgyőrt és a Győrt is később) Vasasnak, az építőket Építőknek, a közalkalmazottakat Petőfinek, a vegyipariakat Szikrának, a közlekedésieket Petőfinek, a kereskedelmi és pénzügyieket Vörös Meteornak nevezték.
A szegedi klub egy ideig a Szegedi Szakszervezeti Munkás Torna Egylet nevet viselte, nem lehetett könnyű a lelátóról hangosan szurkolni játékosainak. Az egyetemi klubok a Haladás nevet kapták. Az ÁVH alá átvezényelt MTK-Textiles Bp. Bástya lett, aztán visszatérhetett a textilesekhez, Vörös Lobogó néven.
4
Az egyesületek jelentős többsége az 1956-os forradalom kitörése után sietve visszavette a régi nevét, már aki tehette - értsd, ahol a szándék a politikai akarattal találkozott. Így volt ez az MTK és a Ferencváros esetében. A Bp. Dózsából Újpesti Dózsa lett, a Bp. Honvéd megtartotta 1950-től viselt nevét. A Pécsi Dózsa a viharban rövid időre visszavette a Pécs-Baranya nevet, sőt a csapat hivatalos neve Pécs-Baranya Dózsa-Petőfi SK lett, de a rendőrség irányítása alól ekkor sem került ki.
A hatvanas-hetvenes évek kevés érdemi változást hozott, noha nyomon követhetjük egy már a harmincas évek közepén tapasztalt jelenség újraéledését: iparvállalatok jelentek meg a futball támogatójaként. Ennek legfontosabb példája a korábbi vadásztölténygyári egyesületre épült Székesfehérvári VT Vasas új elnevezése: Videoton SC, vagy a Rába gyár nevének megjelenése a Győri ETO nevében (mindkettő 1968). Talán nem túlzás az új gazdasági mechanizmus gondolatának felbukkanását is észrevenni a lépések mögött. Nem sokkal később a gyakori névváltozásokon átesett szegedi egyesület neve is kibővült Szegedi Egyetemi AC-ből Szegedi Egyetemi és Olajipari AK lett. (Egy másik alföldi nagyvárosban, Szolnokon már 1959-ben felvette a kosárlabdacsapat az Olajbányász nevet.)
A szocializmus éveire nem volt kifejezetten jellemző, hogy a rendszer történelmi hősei megjelenjenek a csapatnevekben. A kivételt Dózsa jelentette, illetve 1970-ben a kaposvári klub is visszavette a korábban és nem kifejezetten sikeres időszakában már használt Rákóczi nevet. A fenti két mondat az élvonalbeli labdarúgásra vonatkoztatható, ugyanis a katona- és határőr klubok jelentős része egy-egy a rendszer számára fontos nevet választott. A hetvenes évek elején kiadott Hajrá, Honvéd! című könyv 75 közép- és kisegyesületet mutat be a "családból", ezek jelentős része magyar vagy külföldi, hősnek titulált személy nevét viselte. (A futballban a legjelentősebbek voltak: Honvéd Szabó Lajos SE, Honvéd Bem József SE, Honvéd Köteles Jenő SE, Honvéd Osztapenko SE)
Az utolsó szakasz a rendszerváltozás utáni időszak, már korábban érintettük, a Stadler József személyéhez köthető kuriózumot. Emlékezetes a kis Bt.-ből kinőtt cég által támogatott Gázszer felfutása is. Az utóbbi lassan negyedszázadra a névszponzorok megjelenése is jellemző. 2013 nyarától szerepel először egy korábbi nagy magyar futballista (sőt: a legnagyobb magyar futballista) nevét viselő csapat az élvonalban. A felcsúti klub a Puskás Ferenc Akadémia nevén szerepel az OTP Bank Ligában.




