A Cholónak becézett edzőt 2011-ben karácsonyi ajándékul kapták meg az Atlético hívei. A klub korábbi játékosa, az 1996-os duplázás egyik vezéralakja december 23-án írta alá új szerződését, váltva az addigi edzőt, Gregorio Manzanót.

A csapat nem teljesített jól - nyilván ezért is került sor az alig fél éve hivatalban lévő Manzano menesztésére -, ráadásul átalakulását élte. A Quique Floresszel Európa Ligát és európai Szuperkupát is nyert alakulat több pillére is távozott, nagyon jelentős bevételt hozva.

Nem mellékesen az Atlético - egyéb módon nem tudva versenyre kelni a Real Madriddal és a Barcelonával - mindig hajlandó volt lemondani soros legjobbjáról, másképpen legpiacképesebb játékosáról. Így volt ez hajdanán Fernando Torres esetében, akit hajdanán 37 millió euróért adott el a klub a Liverpoolnak, s így volt ez 2011 nyarán is, amikor a Torres-utódot, Diego Forlánt, s a 2006-ban 18 éves srácként megszerzett, az uruguayinál majdnem tíz évvel fiatalabb Sergio "Kun" Agüerót is hajlandó volt elengedni.

A 2011-es nagy kiárusítás (Forlán és Agüero mellett távozott David De Gea, Tomás Újfalusi, Antonio Reyes és a brazil Élias is), összesen 85 millió eurót hozott a konyhára, igaz, a korábbi szokásokkal ellentétben az Atlético rögtön el is költötte a bevételt. A Portónak és a Sporting Bragának, két portugál klubnak összesen 72 millió eurót fizetett ki, ebből 47 millió csak a kolumbiai Radamel Falcaóra ment el. De megérte!

Ha kicsit nehezen is lendült játékba a bajnokságban, mire a csapat az Európa Ligában a tavaszi folytatásba került, már feltartóztathatatlan volt. A nemzetközi porondon 15 mérkőzésen 12 gólt szerzett, a sorozat gólkirályaként zárt.

Simeone gyorsan összerakta az új csapatot, az 2012-es, Athletic Bilbao elleni Európa Liga-döntőben már (Diego Costa kivételével) a mostani gárdai legjobbjai szinte mind ott voltak. Thibault Courtois, Köteles László egykori genki vetélytársa, a Chelsea-től kölcsönkapott kapus, valamint Filipe Luís, Miranda, Juanfran, Godín, Gabi, Arda Turan és Diego is pályán volt. Meg persze Falcao, aki két góljával szinte egymaga megnyerte a mérkőzést.

Simeone a 2012-2013-as idényben még tovább csiszolta a csapatot, de a meglévőkre épített, szinte alig változott a keret. A 4,5 millió eurós költés ezen a szinten nem pénz (két argentin, Insúa és Cata Díaz érkezett), ráadásul Salvio és Álvaro Dominguez eladása után közel 15 millió eurós haszonnal zárta a klub az átigazolási időszakot.

Ez ellenben kevésbé volt tétel ahhoz képest, hogy az Atlético a harmadik helyen végzett a bajnokságban, erre ugyanis 1992 óta nem volt példa. (Közben az évtized elején a másodosztályt is megjárta a csapat...). A klub hívei a bajnoki bronzérem után reménykedni kezdtek abban, hogy az Atlético, amely ráadásul a Real Madrid ellen megnyerte 2013 tavaszán a spanyol Király-kupát, a következő szezonban méltó vetélytársa lehet a "fehéreknek" és a Barcelonának is.

A reménykedést (álmodozást?) ellenben hamar megszakította a száraz tény: a francia élvonal újonca, az orosz tulajdonosa eszméletlen költekezésével, az "újgazdagok" sorába lépett AS Monaco hatvanmillió euróért elvitte Radamel Falcaót. Van néha eltérés bizonyos átigazolási összegeket tekintve, de az általánosan elfogadott lista szerint a kolumbiai ezzel az összeggel mindmáig a futballtörténelem hetedik legdrágább játékosa. (Ötödik volt, utána megelőzte Gareth Bale és Edinson Cavani.)

David Villa vagy Diego Costa? Így szólt "Cholo" Simeone számára a legfontosabb kérdés. A Barcelonától vett Villa mögött állt tekintélyesebb karrier, de a brazil születésű spanyol nagyon jól játszott a 2012-2013-as Király-kupa-sorozatban (gólkirály lett...), s a bajnokságban is elérte a tízgólos határt.

Simeone mellette tette le a voksot, s nem tévedett. Noha az elmúlt hónapokat szinte folyamatosan sérülten szenvedte végig, 35 bajnokin 27 gólig jutott. Noha a hivatásos játékosok szavazásán hét Atlético Madrid-játékost is jelöltek a 2013-2014-es La Liga-szezon álomtizenegyébe (Courtois, Juanfran, Godín, Filipe Luís, Koke, Gabi és Diego Costa), vitathatatlan, hogy ő volt az első az egyenlők között.

S nagyon úgy fest, hogy ha játszhat is a szombat esti lisszaboni döntőben, ha valamelyest rendbe jön a sérülése, a Real Madrid elleni finálé egyben az utolsó fellépése lesz piros-fehér-kékben, a nyáron megveszi a Chelsea. Ilyen az Atlético sorsa. De már tudjuk, a "matracosoknak" becézett klubot egyáltalán nem kell félteni...