- Ez egy életmentő műtét volt. Dicsérni kell a vízilabdásokat, Marci kollégáit, az edzőt, mindazokat, akik a környezetében voltak, meg magát Marcit is, hogy nem mentek el emellett a dolog mellett, hanem úgy döntöttek, hogy azonnal kórházba kell menni.

Ami nehézséget okozott, az az volt, hogy az EKG-leleten az infarktus jelei egyértelműen nem voltak láthatók, de a hozzáértők így is gyanúsnak találták a panaszokat, Gábor Tóni is (a válogatott csapatorvosa - a szerk.), a mentőorvosok is mondták, hogy jobb, ha bemegy a kórházba. Ugyanakkor nem volt egy zajló, folyamatban lévő infarktus. Ami történt, az - élettanilag, orvosilag nézve - az infarktus kezdeti stádiuma. Minden infarktus úgy keletkezik, hogy az ér falában egy, azaz egy felrakódás megreped. És arra a megrepedt falra elindul az érelzáródási folyamat. De ez Marci esetében nem komplettálódott, tehát nem volt elzáródva az ere, amikor beérkezett a klinikára és megvizsgálták. Természetesen a nagy valószínűség az, hogyha nem megy be, akkor elzáródik teljesen és abban az esetben nagy baj lehetett volna, különösen ha nem kerül azonnal kórházba. Tehát ezt az állapotot úgy nevezném, hogy "az infarktus előszobája" vagy annál "egy kicsit beljebb".

- Akkor emiatt kellett a katéteres műtét...

- Persze, mert ez belógott az érbe. Lehetséges, hogy ha öt perccel később csináljuk, addigra már teljesen elzáródik az ér, lehet, hogy még egy órát bírta volna.

- Ön végezte a műtétet?

- Nem, a kollégám, Molnár Levente, aki az ügyeletes volt, de én is odaértem a beavatkozás végére. Egyébként egy konferencián elnököltem, amikor érkezett a hír, de akkor még úgy volt, hogy tulajdonképpen csak a biztonság kedvéért vesszük fel Marcit, mint mondtam, nem voltak egyértelmű jelek arra vonatkozóan, hogy infarktusról van szó. A leletekről telefonon konzultálnunk, a kollégám mondta, hogy szerinte ezt érdemes "megkatéterezni". Elkezdte a beavatkozást és szépen be is fejezte. Amikor analizáltuk a helyzetet, már én is jelen voltam - megjegyzem ott volt vagy két tucatnyi vízilabdás is a váróban, fiatal, idősebb, csapattárs, edző, a válogatott szövetségi kapitánya, legalább húszan várakoztak végig, aggódva a műtő előtt.

- Egy ilyen orvosi beavatkozásnak mik a következményei...?

- A koreai háború óta tudjuk, amikor fiatalon elhunyt katonákat boncoltak, hogy már húszévesek szervezetében is van felrakódás az éren. Most végignéztem Marci leleteit és azt láttam, hogy neki csak ez az egy felrakódása volt, amit most egy hálóval lefedtünk. Egyébként az ő esetében műanyag hálót alkalmaztunk erre a célra, nem fémet, s ez idővel felszívódik. Tehát úgy fog gyógyulni, hogy még a helye sem lesz meg, s fémháló sem marad bent. Ez mindenképpen jó hír. Meggyőződésem, hogy folytathatja a pályafutását, ez szinte biztos. Hogy mikortól..., ezt nem lehet tudni. Ez egy minimális elváltozás, MR-rel sem lehet kimutatni, annyira korán sikerült elkapni. Bizonyos biomarkerek segítségével, vérvétellel ilyenkor igazolni tudjuk, hogy a szívizom szenvedett egy kicsit, körülbelül fél órán át, de ez összességében nem is lesz kimutatható bármilyen képalkotó vizsgálat során.

- Ezek szerint lényegében teljes gyógyulás várható...

- Ez a "gyanú", reméljük hogy így lesz, a klinikai kép ezt mondja, de azért a tünetek kezdete és a műtét után hat héttel ezt verifikálni fogjuk, csinálunk koszorúér-CT-t és koszorúér-MR-t és akkor döntjük el, hogy hogyan tovább. De az szinte biztos, hogy folytathatja a vízilabda-pályafutását.

- Ez nagyon-nagyon jó hír!

- Még annyit mondanék, hogy ennek a dolognak mi is az üzenete. Időben, az első panaszokkal felkeresték a szakorvost, akkor, amikor még nem volt nyilvánvaló az infarktus, de megjelentek a típusos panaszok. Nem legyintettek, hogy elfáradt, pihenjen kicsit, hanem elvitték, felhívtak engem is. Azt az elvet képviselem, amit már az egész világon tanítanak, hogy liberálisan kell alkalmazni a diagnosztikát, tehát inkább háromszor kell feleslegesen elvégezni, mint egyszer nem megcsinálni a beavatkozást, a katéterezést, amikor pedig szükség lett volna rá. Gyakorlatilag ez az, ami miatt Marci teljesen meg fog gyógyulni, úgy, mintha sose lett volna ilyen baja.