A németek nyugodtan futballoztak, egyáltalán nem látszott rajtuk az első félidőben, hogy Joachim Löw a klubjában többnyire csak perceket játszó Miroslav Klose kivételével kihagyta a kezdő csapatából a szezonban a hazai fronton duplázó, BL-döntőbe jutott Bayern München játékosait.

Erwin Koeman csapata is tartalékosnak volt nevezhető, s most ne csak Gera Zoltán önkéntes száműzetésére gondoljunk, de Hajnal Tamás és Dárdai Pál is hiányzott, sérülés miatt. Alkalmasint még ennél is meglepőbb húzás volt a legjobb magyar középső védő, Juhász Roland előre vezénylése a középpályás sorba.

A kapitány valószínűleg abban bízott, hogy a magyar csapat labdaszerzésében kulcsszerep juthat Juhásznak - de az Anderlecht védőjével kiszúrt, hogy ezt a szerepet szánta neki.

Az első játékrész magyar szempontból egyetlen örvendetes jelensége - már túlmenően azon, hogy Koman Vladimir személyében bemutatkozott az A válogatottban az egyiptomi junior-világbajnokság bronzérmesei közül az első fecske - Király Gábor reneszánsza volt.

Amikor tavaly a kilencvenes évek első számú magyar kapusa, akinél többször csak a legendás Grosics Gyula őrizte a válogatottunk hálóját az ország 109 éves futballtörténetében, visszatért, a kapitány nem aratott osztatlan elismerést a döntésével.

A 34 éves, az 1860 München együttesében, a Bundesliga 2-ben szereplő kapus a legszebb napjaira emlékeztetően védett. Csak tizenegyesből tudta őt legyőzni Lukas Podolski, előtte és után a kölni csatár, valamint háromszor Mesut Özil, kétszer Piotr Trochowski kísérletét is hárította.

A magyar csapat irányítása az első félidőben sok volt még Komannak, de az is igaz, a társak sem voltak a segítségére. A védelem sorozatosan helyezkedési hibákat követett el, a - németek kérésére fellocsolt, s kicsit csúszós gyepen az apró termetű török-német, Mesut Özil annyiszor került helyzetbe, ahányszor csak akart. Rossz rágondolni, mi lett volna, ha mondjuk nem ő, hanem Klose kerül ennyiszer a magyar kapu elé.

A második félidőre cserélt a magyar csapat, Bodor Boldizsár helyére Tőzsér Dániel állt be. Nem feltétlenül ettől, de feljavult a magyar válogatott játéka. Ha a kapura továbbra sem volt veszélyes a csapat, tíz perc alatt többet birtokolta a labdát, mint az egész első félidőben.

Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy a németek visszavettek a tempóból, a játékrész első negyedórájában, beleértve a félidő előtti cseréket, Joachim Löw a mezőnyjátékos-állományának a felét lecserélte. Aogo, Marin, Gómez, Janssen és Cacau is beállt.

A magyar csapatba beállt (Torghelle Sándor helyére) Németh Krisztián, aki a nap második újonca lett Erwin Koeman csapatában. A fiatal csatárnak balszerencséje volt: még labdához sem ért, amikor a születésnapos Arne Friedrich durván mellbe talpalta.

A 68. percben a németek növelték az előnyüket - Mario Gómez lőtte a kapuba a labdát, ebben a gólban benne volt a levegőbe rúgó Király Gábor. Négy perccel később Cacau már kellemetlenné tette a különbséget. Edzőmeccsszerű mezőnyjátékkal ért véget a mérkőzés, a magyar válogatott a legjobb akcióját a 90. percben vezette.

A magyar válogatott ezzel a mérkőzéssel lezárta hazai szereplését a 2009-2010-es idényben. A mérleg: öt mérkőzés, négy vereség (Románia, Svédország, Portugália és Németország ellen), s egy döntetlen (Oroszország ellen).