"Próbáltam úgy versenyezni, ahogy egy elhunyt versenyző tiszteletére ezt illik. Azért, mert Koló fizikailag nincs itt, lélekben velünk volt, hiszen neki ez volt az élete. Az aranyérmet az emlékének ajánlom. Köszönöm, hogy együtt dolgozhattam és versenyezhettem vele. A halála még jobban összekovácsolta a csapatot" - mondta a 25 éves kenus, hozzátéve, hogy a múltat fel kell tudni dolgozni.

Vajda nem érezte plusz tehernek, hogy neki kellett megszereznie a magyar küldöttség első aranyérmét. "Az az igazság, hogy nem ezzel voltam elfoglalva, hanem próbáltam megcsinálni azt, amit begyakoroltam. Az, hogy én nyertem az elsőt, jó is, meg nem is. Nekem persze jó, de sajnálom, hogy másnak nem sikerült, pedig sokszor csak kicsin múlott."

A szegedi versenyző kijelentette, büszke arra, hogy sikerült legyőznie a címvédő spanyol David Calt. "Négy éve ő volt az első, akkor én harmadik lettem. Azóta már megnyertem a világbajnokságot, most pedig sikerült bebizonyítanom a világnak és főleg magamnak, hogy én vagyok a legjobb."

Vajda hozzátette, tudta, hogy a spanyol lesz legnagyobb ellenfele. "Bemelegítésnél mentem egy jó pályát, aztán a verseny elején csak a rajtra figyeltem. Nagyon kemény küzdelem volt, 600 méternél éreztem, hogy meg kell indítanom a hajót, aztán 800-nál megint, s az utolsó 100-nál éreztem, hogy sikerült leszakítani Davidot."

Vajda szavait megerősítette edzője, Vécsi Viktor is: "Attila ezért kezdett el sportolni, én pedig edzősködni, hogy olimpiai bajnok legyen. Tudtuk, hogy a spanyolra kell figyelni, az volt a taktika, hogy menjen végig vele, s próbálja lehajrázni. Ez olyan jól sikerült, hogy szinte végig előtte volt. Én már 750-nél éreztem, hogy megvan az arany."

Vajda szombaton 500 méteren is éremesélyesként áll rajthoz: "Döntőben vagyok, s ott már bármi lehet. Az 1000 volt a kötelező, innentől minden ajándék, de azért küzdeni fogok" - mondta az első pekingi magyar aranyérmes.