Luis Aragones, a spanyolok kapitánya a korábban jelzett taktikának megfelelően a kispadon hagyta Fabregast, az angol Premier League gólpasszkirályát, de az első félidőben az Arsenal játékosa nélkül is igen jól muzsikált a támadószekció.

Az oroszok nem bunkerfocira rendezkedtek be, de míg ennek két kapufa lett az eredménye, addig a spanyolok két gólt szereztek.

A 21. percben Torres hozta kihagyhatatlan helyzetbe Villát, majd nem sokkal a szünet előtt a Valencia csatára ismét eredményes volt, ezúttal Akinfejev kapus lábai között helyezte a labdát a hálóba.

A középpályán Xavi szokásához híven rendkívül hasznosan játszott, Iniestával, Sennával és Silvával kellőképpen támogatta a csatárpárost.

A szünet után is lendületesen játszottak a spanyolok, az oroszok mentek ugyan előre, de mintha ők maguk sem hittek volna abban, hogy lenne bármi keresnivalójuk az innsbrucki meccsen.

A 75. percben Villa újabb gyönyörű gólt lőtt, így már mesterhármast jegyzett, és eldöntötte a mérkőzést. A hajrában volt még egy gólváltás, Pavlucsenko és a becserélt Fabregas is fejjel talált a kapuba.

A spanyolok mai játékukkal egy időre biztosan elhallgattatták a kétkedőket, míg az oroszok legfeljebb annak örülhetnek, hogy a spanyolokkal a következő két hétben biztosan nem kell újra megküzdeniük. Persze ha így folytatják, utána sem.

Jegyzőkönyv:

Spanyolország: Iker Casillas - Sergio Ramos, Carles Puyol, Carlos Marchena, Joan Capdevila - Marcos Senna, Andres Iniesta (Santi Cazorla, 63.), Xavi, David Silva (Xabi Alonso, 77.) - David Villa, Fernando Torres (Cesc Fabregas, 54.)

Oroszország: Igor Akinfejev - Alekszandr Anjukov, Gyenisz Kologyin, Roman Sirokov, Jurij Zsirkov - Szergej Szemak, Konsztantyin Zirjanov, Igor Szemsov (Dmitrij Torbinszkij, 57.), Dinizsar Biljaletgyinov, Dmitrij Szicsev (Vlagyimir Bisztrov, 46., Roman Adamov, 70.) - Roman Pavlucsenko

gól: Villa (21., 45., 75.), Fabregas (91.), illetve Pavlucsenko (86.)
A meccs legjobbja az InfoRádió szerint: David Villa

1981. szeptember 3-án született Langreóban. Szülővárosának csapatában, az UP Langreóban kezdett futballozni, 18 esztendősen a gijóni Sporting Segunda B-ben szereplő csapatában szerepelt, a következő két idényt a Sporting másodosztályú nagycsapatában játszotta végig.

2003-ban szerződtette a Zaragoza, amellyel első idénye végén Spanyol Király Kupát, második elején - a bajnok Valencia legyűrésével - Spanyol Szuperkupát nyert. Közben 2005 februárjában már bemutatkozott a válogatottban.

A következő idény eleje már az egy évvel korábban legyőzött Turia parti együttesben találta. Quique Flores egyékes játékrendszerében ő lett a csatár, miközben Di Vaio eligazolt a csapattól, Kluivert meg többnyire a cserepadot koptatta.

Az idény végén az aranycipős Samuel Eto'o-tól csak eggyel elmaradva, 26 góllal lett második a góllövőlistán.

Egyike annak az öt mezőnyjátékosnak, akik mind a 4 meccsen szerepet kaptak a 2006-os vébén. Gólt is szerzett: a franciák elleni vezető találat volt az övé. Ám a gallok fordítani tudtak...

Õ lett az Eb-kvalifikáció házi gólkirálya is. Azon kevesek egyike, akik az argentin, a francia és a világbajnok olasz csapat kapujába is betaláltak már válogatott találkozón.

Az elmúlt szezonja a Valenciában nem sikerült túl jól, a Bajnokok Ligájából szégyenszemre csoportja negyedik helyen zárt az együttes. Bár a Spanyol Király Kupát az ő vezérletével megnyerte a csőd szélén álló Valencia, a spanyol bajnokságban még a kiesés szele is megérintette a patinás csapatot, Villa pedig sokat volt sérült. Ronald Koeman menesztése után a gárda megtáltosodott, és felért a 10. helyre.

Mielőtt az Eb-nyitányon mesterhármast szerzett, Villa az utolsó bajnoki fordulóban két góllal búcsúzott a Valencia szurkolóitól. A Chelsea Didier Drogba távozása esetén állítólag akár 40 millió fontot is fizetne érte. Ha a következő hetekben az oroszok elleni meccshez hasonlóan teljesít, még utoljára sokat segíthet a Valencián.