A darab narrációra épül, amelyben Bereményi Géza saját életét meséli el, felvillantva azokat az embereket, akik meghatározó szerepet játszottak az életében. A színházi változat a hetedik osztály elvégzésével zárul, amikor Bereményi Gézát eltanácsolták a Cukor utcai Általános Iskolából – mondta az InfoRádióban Máté Gábor.

A rendező szerint a szöveg színpadra állítása számos rendezői döntést igényelt, többek között azt is, hogyan jelenítsék meg a történet különböző helyszíneit. A regényben szereplő Teleki téri piac, a tér közelében álló első, szoba-konyhás lakás, valamint a későbbi otthonok közül kellett kiválasztaniuk, melyek jelenjenek meg a színpadi díszletben.

Bereményi Géza gyermek- és ifjúkorának motívumai számos filmből, novellából és regényből ismerősek lehetnek, ahogyan Cseh Tamás dalaiból is. Máté Gábor szerint a Magyar Copperfield elsősorban felnövéstörténet, amely ugyanakkor a második világháború utáni Magyarország politikai és társadalmi változásait is bemutatja. A rendező úgy fogalmazott, hogy a történelmi fordulatok és az azokhoz kapcsolódó események elkerülhetetlenül részei – az 1946-os születésű – Bereményi Géza életének, ezért a darab bizonyos értelemben történelmi tablóként is értelmezhető, de alapvetően a főszereplő fejlődését állítja a középpontba.

Bereményi Géza a Magyar Copperfield színpadi változatát dokumentumjátéknak tartja, amellyel Máté Gábor rendező is egyetért. Mint elmondta, az író így jellemezte a darabot, miután elolvasta a Németh Nikolett által színpadra alkalmazott szöveget, mivel szerinte abban minden igaz. A rendező szerint Bereményi Géza korábbi, hasonló témákat feldolgozó művei, amelyek filmen is megjelentek, a fikció kategóriájába tartoznak, a Magyar Copperfield azonban más megközelítést képvisel. A rendező úgy fogalmazott, a mű egyfajta összpontosított emlékezési kísérlet: egy idős ember visszatekintése saját életének legkorábbi időszakára, egészen a csecsemőkoráig. A történetet ezért nem fikcióként, hanem az író személyes emlékezetének lenyomataként érdemes értelmezni.

A cikk alapjául szolgáló interjút Kocsonya Zoltán készítette.