Galambos Erzsi, a Halhatatlanok Társulata, a Budapesti Operettszínház és a József Attila Színház örökös tagja november 16-án, életének 92. évében hunyt el. A művésznőt a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti.

Galambos Erzsi 1931. december 5-én született Budapesten. Már négyévesen elhatározta, hogy ő is primadonna vagy szubrett lesz, játszott Lakner Bácsi Gyermekszínházában, nyolc évig balettozott is. Elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző iskoláját, főiskolásként Bajor Gizi mellett statisztált. Később Somlay Artúrtól Básti Lajoson át Latabár Kálmánig és Honthy Hannáig a század legnagyobbjaival lépett fel.

1955-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz, majd 1958-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1962-ben került Budapestre, a mai Thália Színház helyén működő Petőfi Színházhoz. Két évvel később valóra vált nagy álma: az Operettszínház tagja lett.

A Nagymező utcában csaknem két évtizedig az első számú sztárok egyike volt.

1983-ban átszerződött a József Attila Színházhoz, amelynek örökös tagja lett. A József Attila színház társulata 2021-ben 90. születésnapján gálaműsorral köszöntötte, utoljára tavaly, 2022. szeptember 9-én lépett színpadra a Mici néni két élete című darabban, amelyben Esztergályos Cecíliával és Bodrogi Gyulával játszott együtt.

Legnagyobb sikereit modern zenés darabok főszerepeiben aratta: volt Eliza (Loewe: My Fair Lady), Dulcinea (Leigh-Wassermann: La Mancha lovagja), Anita (Bernstein: West Side Story), Kocsma Jenny (Brecht-Weil: Koldusopera). Ő maga legemlékezetesebb szerepének Georg Kreisler Lola Blau című zenés monodrámáját tartotta.

Sikeres prózai alakításai közé tartozik Marosiné (Molnár Ferenc: A doktor úr), Breitmayerné (Szomory Dezső: Incidens az Ingeborg-hangversenyen) és Muskátné (Molnár Ferenc: Liliom).

Filmen és tévéfilmekben is foglalkoztatták, játszott a Rákóczi hadnagya, a Csendes otthon, az Özvegy menyasszonyok, A gyilkos a házban van, A canterville-i kísértet, valamint a Szerelem első vérig című alkotásokban.

Galambos Erzsi rendkívül sokoldalú művész volt, táncos, énekes és prózai szerepekben egyaránt kiváló volt, sőt koreográfusként is bemutatkozott. Művészi munkáját számos kitüntetéssel ismerték el: 1968-ban Jászai Mari-díjat vehetett át, 1973-ban lett érdemes művész, 1981-ben kiváló művész. 1993-ban Déryné-díjat kapott, 1998 óta volt a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja. A Kossuth-díjat 2002-ben kapta meg. 2013-ban József Attila-gyűrűvel, 2016-ban Kaló Flórián-díjjal tüntették ki. 2020-ban Sztankay István- és Emberi Hang díjat kapott, és a 13. kerület díszpolgárává választották.