Ha valaki azzal a reménnyel ül be a moziba, hogy Hadik Andrásról, a történelem „legzseniálisabb” huszár kapitányáról-vezéréről valami fontos életrajzi filmet láthat, akkor csalódni fog – szögezte le indulásként Szikora János. A rendező szerint lehetne életrajzi film is, hiszen Hadik András élete bővelkedett a regényes fordulatokban, a film középpontjában mégis a pályafutása azon mozzanata áll, ami a legizgalmasabb, és ami a legpontosabban adja vissza a hadvezér karakterét, személyiségét és izgalmát.

Hadik András a korának egyik páratlan karrierjét befutott embere volt, pályafutásának íve tulajdonképpen maga volt az elképzelhetetlen. Akkoriban ugyanis lehetetlennek tűnt, hogy a Habsburg birodalomban egy felvidékről származó „senki”, egy magyar származású középnemes egyszer csak az osztrák hadsereg legfőbb hadi méltóságává váljon, mégis megtörtént – fogalmazott a rendező, kiemelve, hogy ebben nem a szerencse játszott szerepet. Hadik András személyiségében voltak olyan jegyek, amelyek erre alkalmassá tették, amiről talán a legpontosabban a Hadik című filmben feldolgozott nagy történelmi kaland árulkodik: Berlin bevétele – mondta Szikora János.

Azzal kapcsolatban, hogy miként lehet feldolgozni ezt a sokak által ismert, a történelem talán egyik legbravúrosabb huszárcsínyét, a rendező kifejtette: nehéz helyzetben voltak, ugyanis tényekkel alátámasztható, hogy mi is történt elindulásukkor, valamint megérkezésükkor, a kettő közötti történések azonban nem ismertek. Magyarán, hogy hogyan került egy több ezer fős lovas hadsereg váratlanul és észrevétlenül a berlini falak alá. Miután erről nem születtek leírások,

a film bő harmadát kitevő kalandos utazás a fikció műve

– magyarázta.

A rendező arra is kitért, hogy némi nehézséget okozott, hogy a film tele van csatajelenettel, illetve lovaglással, a három férfi főszereplő közül – akik mindahányan lovas katonákat alakítanak – csupán egyikük tudott lovagolni. A szerencsés kivételt Szalma Tamás jelentette, miután a színész hosszú évek óta gyakorolja a sportot. „Ő tulajdonképpen úgy festett a lovon, mint akit az Isten is oda teremtette, de sem Molnár Áron, sem Trill Zsolt nem ült még lovon” – jegyezte meg a rendező. Éppen ezért ők hónapokon át, napi rendszerességgel jártak Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőrvezetőhöz, „eszelős” munkával trenírozva magukat azért, hogy tökéletes hitelességgel üljék meg a lovakat. A lelkes munkának meg is lett az gyümölcse, Szikora János szerint ugyanis,

amikor a három színész lovascsatába indul a filmvásznon, nincs, aki kiszúrja, ki mögött milyen lovastudás áll.

Manapság kell bátorság, hogy magyar történelmi filmet rendezzen valaki, hiszen egyrészt régóta várt ezekre a közönség, viszont ahogy egymás után jelennek meg a mozik, az aktuálpolitikával átitatott vélemények is felszínre törtek. Arra a kérdésre, hogy ezeket hogy viseli, mit szól a kritikákhoz, a rendező azt válaszolta, hogy van egy nagyon jó instrukció a birtokában, amit az újjáépült Nemzeti Színház nyitóelőadása, Az ember tragédiája megrendezése előtt kapott a néhai Schwajda Györgytől. Az akkori színházigazgató a szerződés aláírása után a következőket mondta neki: „Kimész ezen az ajtón, és innentől kezdve a rádiót nem kapcsolod be, a tévét nem nézed és újságot sem olvasol. Majd a premier utána két hónappal elolvasod, hogy miket írogattak.” Szikora János ezt meg is fogadta.

Hangsúlyozta: nem azért nem olvas kritikákat, mert olyan nagyképű lenne; úgy véli, nála az országban senki nem tudja jobban, hogy a Hadik című filmnek mennyi hibája van, hol van vele gond, de ezeket szakmai kérdésnek tekinti.

Hogy a szakmai problémákba belekavarják a politikát, őt nem érdekli

– tette hozzá. „Nem a politikai csatározásba akartam beszállni, hanem példát akartam mutatni ennek az embernek a fantasztikus bátorságáról, hitéről, erejéről” – fogalmazott a rendező.