A Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke és egyik tagja az M1 televízióban beszélt a recski nemzeti emlékhely létrehozásáról annak kapcsán, hogy 70 évvel ezelőtt, 1950. július 19-én a mátrai község melletti kőbánya közelében három éven keresztül működő kényszermunkatábor nyílt.

Földváryné Kiss Réka történész a diktatúra, az erőszak szimbólumának nevezte a titkos recski kényszermunkatábort, ahol válogatott kegyetlenséggel bántak a rabokkal és emberi mivoltukban alázták meg őket.

Gyakran úgy emelték ki a társadalomból az oda internáltakat, hogy a családjuk mit sem tudott róluk

- mondta. Hozzátette: Recsk egy hazugságon alapuló rendszer csomópontja volt.

Bank Barbara, történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja arról beszélt, bárki bekerülhetett a táborba, nem nagyon kellett ahhoz semmi, sem kihallgatás, sem ítélet. Nincsenek is pontos adatok, 1800-2000 körüli lehetett a tábor létszáma - folytatta a történész, aki rámutatott: hivatalosan 4500 főt akartak dolgoztatni a kőbányában, de a vízellátás mindössze 1200-1300 emberre volt elegendő. Arról sincs pontos adat, hányan haltak meg a táborban, ugyanakkor a megmenekültektől tudható, hogy nem az eddig ismert 30, hanem

120-150 volt az áldozatok száma

- mondta.

Földváryné Kiss Réka szerint a tábor felszámolása után nagyon gyorsan elkezdték selejtezni a még fellelhető dokumentumokat, nagyon kevés irat áll ma rendelkezésre. Hozzátette: az, hogy a rendszerváltás előtt bekerülhetett a recski kényszermunkatábor a köztudatba, a kádári rendszer erkölcsi szétporlasztásában is közrejátszott.

A tervezett emlékhelyről az elnök azt mondta: nemcsak Recsknek, de vele a kor többi kényszermunkatáborának is emléket kívánnak állítani.