Mácsai Pál úgy véli, az elmúlt egy hónap, amióta nem játszanak, még egy ismerős, kezelhető időtáv, akár egy nyári szabadság. Azonban, amikor majd ez eléri a komplett iskolai vakáció hosszát, a három hónapot, esetleg azon is túlmegy, akkor kétségtelenül
„nagy nyugtalanságok lesznek”.
Ugyanakkor biztosra veszi, hogy a kreativitás fel fog buzogni mindenkiben, erre nézve pedig már vannak „féltékenyen” őrzött – internetes – tervei az Örkény Színháznak.
Az újranyitással kapcsolatban úgy fogalmazott, a színházak egészen biztos reagálni akarnak majd a helyzetre, de sokféle lehetőség állhat elő.
Egyáltalán nem biztos, hogy az emberek akarnak majd színházba menni, és ott órákra bezárva egymás mellett ülni.
De lehet ennek épp ellenkezője, hogy olyan örömmel fognak kiszabadulni otthonról a színházakba, amit nem is várnák. Hogy a bezárkózás szorongása után nem visszacsordogál majd az élet a normalitásba, hanem egyenesen belerobban – fogalmazott színházigazgató, aki azért némiképp tart attól, hogy ez beletelhet egy kis időbe, akár az évad feléig is.
Úgy gondolja továbbá, a most megtapasztalt élmények olyan erősek, hogy arról biztosan mindenki megpróbál majd a színpadon is beszélni, ha csak áttételesen is.
Mint igazgató, érdeklődően várja, hogy
a néző vajon erre lesz-e kíváncsi, vagy a derűre.
Tehát, hogy felejteni akar-e a nézőtér, vagy belenézni ebbe az „árokba”, ahonnan addigra majd kimásznak. És bár a mostani időszakot nagyon izgalmasnak, és kivételessége miatt egyben felemelőnek is tart Mácsai Pál, mégis szívesebben kihagyta volna ezt az egész félévet az életéből.