A Prozac-ország 1994-ben robbant Amerikában, ahol hatalmas bestsellerré vált. A húszas éveiben járó írónőt, aki a depresszióval foglakozó önéletrajzi könyvében kitárulkozva beszélt betegségéről és függőségéről, a kritikusok őszinteségéért dicsérték, ugyanakkor bírálták is önmagával szembeni engedékenységéért és önsajnálatáért, amit készséggel elismert.

Wurtzel a könyvben gyermekkoráról, szülei válásáról is beszámolt, az sem titkolva el, hogy tinédzserkora elején vagdosta magát, és a felnőtté válásának korszakát könnyek, rossz szerelmi kapcsolatok és családi viszályok közepette töltötte.

A fiatal írónő sokak számára szimbólummá vált, a Newsweek "a híresen depressziós" Elizabeth Wurtzelként hivatkozott rá. Számos olvasója azonban azonosulni tudott történetével, és úgy érezték, segített rajtuk saját problémáik feldolgozásában.

Sok tisztelője búcsúztatta a Twitteren, köztük Anne Thériault kanadai író. "Nehéz szavakba önteni, milyen fontos volt számomra a Prozac-ország életem egy bizonyos szakaszában" - fogalmazott az írónő. Sady Doyle amerikai író pedig a női memoárirodalom egyik képviselőjeként emlékezett rá, mint írta: azok közé a fiatal írónők közé tartozott, akik azért lettek híresek, mert önmagukat adták.

Wurtzel további könyvei között szerepelt a Bitch: In Praise of Difficult Women és a More, Now, Again: A Memoir of Addiction. Esszéi a The New York Timesban, a New York magazinban és más folyóiratokban jelentek meg.

Egyik írásában, amelyet 2015-ben a Times publikált, beszámolt a rákkal folytatott küzdelméről, és bizakodóan írt a kezelések sikeréről. Mellrákja azonban később áttétessé vált, ez okozta halálát.