Radnóti Zsuzsa dramaturg, szakíró részére a kortárs magyar irodalom legjelentősebb alkotásainak hiteles, a szerzői koncepciót híven tükröző színpadra állítása mellett a hazai drámairodalom történetének kutatása és publikálása terén is rendkívüli munkája elismeréseként adtak Kossuth-díjat március 15-én.
„Nagyon szerencsés vagyok.”
Radnóti Zsuzsa kiemelte, nem csak azért érzi így, mert „háttérmunkásként” most Kossuth-díjat kapott, miközben körülötte, az irodalomban és a színházi életben milyen nagy alkotók nem kapnak. A kitüntetett dramaturg jelezte, azért is szerencsésnek érzi magát, mert akkor kezdte a pályáját, amikor a kortárs, modern, európai drámairodalom felfutott.
„Komoly felfutási periódusban volt, akkor indultak az abszurdok, Friedrich Dürrenmatt, Harold Pinter, Arthur Miller. A 60-as évek vége, 70-es évek és eltartott a 80-as évek közepéig tartott ez a hatalmas felfutás. A színházban is, Peter Brook is ezekben az években kezdett.
Egészen különleges felfutása volt a színház- és drámairodalomnak.”
Szerencse az is, hogy ekkor a magyar drámairodalom is elkezdett fejlődni – tette hozzá Radnóti Zsuzsa. Mészöly Miklós, Sarkadi Imre, Eörsi István, Csurka István, Weöres Sándor, Örkény István, Szakonyi Károly, Gyurkovics Tibor – ők mind a saját korukról egész különös látképeket, térképeket tudtak mutatni – mondta a Kossuth-díjas dramaturg. Felidézte, Kornis Mihály fogalmazott úgy, hogy egy jó dráma rögzíti egy korszak állapotát. Ők ezt tudták csinálni – tette hozzá.
„Azért is szerencsém volt, mert Örkény István felesége lehettem.
Jöttek hozzá ezek a fiatal írók megmutatni a prózájukat. Én, aki bölcsészkar után gyakornok voltam a színházban, mindegyiket úgy olvastam, nem lehet-e belőle drámát csinálni. Ha egy kis érzéke van az embernek, megérzi a szövegen, hogy lehet-e belőle színdarab.”
Radnóti Zsuzsa felidézte, sorra kérte fel Nádas Pétert, Kornis Mihályt, Esterházy Pétert, hogy írjanak darabot. A Vígszínház nagy korszaka indult el ekkor, hiszen az európai drámahullám is megérkezett, amivel párhuzamosan föllendült a magyar is, amit, főleg Várkonyi Zoltán igazgatása alatt tudomásul vett a Vígszínház – fogalmazott a Kossuth-díjas dramaturg.
„Egyik drámát mutattuk be a másik után. Különleges sikerrel és erővel.”
Arra a kérdésre, milyen dramaturgiai fordulatnak érzékeli azt, hogy Kossuth-díjat kapott, Radnóti Zsuzsa úgy fogalmazott, még nem tudott hozzászokni.
„Arra kell vigyázni, hogy az ember folytassa tovább az életét, ahogy eddig, és legyen lehetősége tehetséges fiatal írókat segíteni, és örömmel lássa, hogy annak sikere van, mint például most A Pál utca fiúknak.”
Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!