A korábban erősen leromlott állapotú műemlék-együttest 73,5 millió forintból újították fel.

Balog Zoltán kiemelte, hogy Magyarország első kultuszminiszterének örökségére számot tart az ország, a kulturális kormányzat és a magyar közélet.

Hangsúlyozta, hogy Eötvös József egy nagy nemzedék egyik legnagyobb alakja volt, amely "az országot új útra vitte, a szabadság útjára". Olyan államférfiak irányították a nemzetet, mint Kossuth, Deák, Széchenyi vagy Eötvös, akik tisztában voltak a szabadság értékével, emelkedett helyzetükből fakadó felelősségükkel - fűzte hozzá.

Balog Zoltán úgy vélte, az utókor tanulhat az elődök tévedéseiből, mert az elődök jobb életet akartak. "Együtt és nem egymás kárára akarták emelni a nemzetet, a nagy álomért képesek voltak áldozatot hozni" - fogalmazott, hozzátéve: áldozatok nélkül nem megy, ha mindenki csak a hasznot nézi, nem lesz előrehaladás.

A miniszter Eötvös József szakpolitikai tevékenységét méltatva kiemelte, hozzá fűződik Magyarország közoktatási reformja, a népiskolai törvény, Európa egyik legprogresszívabb nemzetiségi törvénye.

Balog Zoltán reményét fejezte ki, hogy báró Eötvös József születésének 203. évfordulójára méltó módon helyreállított kápolna kegyhely, zarándokhely és találkozási hely lesz a jövőben.

L. Simon László (Fidesz) országgyűlési képviselő, a felújítás kezdeményezője felidézte, amikor az Ercsi határában álló kápolnánál először járt, a kápolna állapota cselekvésre ösztönözte. Örömének adott hangot amiatt, hogy a miniszter és mások önzetlenségének köszönhetően az Eötvös József nyughelyéül szolgáló kápolnát és a tiszteletére emelt obeliszket megmenthették az utókornak.

Báró Eötvös József író, költő, politikus, államférfi 1813. szeptember 3-án született Budán. Mivel otthon német nyelvű anyjával tanult és rosszul beszélt magyarul, apja nyilvános gimnáziumba íratta Budán, és a jakobinusokkal elítélt Pruzsinszky Józsefet fogadta mellé nevelőnek, aki megalapozta szabadelvű gondolkodását.

Eötvös 1826-1831 közt jogot hallgatott Pesten, 1833-ban tett ügyvédi vizsgát. 1834-ben Fejér megyei aljegyző, majd kancelláriai fogalmazó lett. A pozsonyi országgyűlésen találkozott Kölcseyvel, Széchenyivel, Deákkal, a köznemesség és értelmiség felé fordult, írásaiból tartotta el magát.

Eötvös politikusként harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyfelszabadításért és az ország demokratikus átalakulásáért. 1840-ben Szalay Lászlóval indította el a Budapesti Szemlét, s Kossuth Pesti Hírlapját védve Széchenyivel is szembeszállt. Az 1843-44-es országgyűlésen Batthyány Lajossal a centrista ellenzék vezetője, Reform című 1846-os könyve a korszellem legjobb kifejezője. 1848-ban az első magyar felelős kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Széchenyivel és Deákkal a mérsékelt politika híve volt, s a Batthyány-kormány szeptember 11-i lemondása és Lamberg gróf, királyi biztos szeptember 28-i meggyilkolása után, elrettenve a várható eseményektől, emigrált.

1851-ben hazatérve ismét részt vett a közéletben, 1856-tól az Akadémia alelnöke, 1866-tól elnöke volt, s részt vett a Kisfaludy-társaság újjászervezésében. Ausztria egységéről és Magyarország különállásáról írt 1859-es tanulmányai a kiegyezés irányába mutattak. 1861-től kiadta a Politikai Hetilapot, Deák Ferenc híveként részt vett a kiegyezést előkészítő munkákban. 1865-ös tanulmánya A nemzetiségi kérdés, ebben kifejtett terveit nem tudta a későbbi törvényben megvalósítani.

1867 után - egyedüliként a '48-as miniszterek közül - az Andrássy-kormány tagja lett, újra a vallás- és közoktatási tárca élén. Bevezette az általános tankötelezettséget, rendezte a felekezetek és az állam viszonyát, egyenjogúsította a zsidó vallást s a nemzetiségek helyzetét az oktatásban, s tervezte az iskolarendszer polgári átalakítását is. Támogatta az egyetemeket, tanárképző főiskolát állított fel, egyetemi szintre emelte a mérnökképzést.

1871. február 2-án halt meg Pesten.

Az Eötvös-kápolna 1828-ban épült, építtetője báró Eötvös Ignác, császári és királyi kamarás, magyar királyi udvari alkancellár, titkos tanácsos és főpohárnokmester volt, aki felesége révén lett Ercsin birtokos. A kápolna sírboltjába először az öreg Lilien bárót temették el, 1828-ban. Őt követte lánya - Eötvös József édesanyja - Anna 1858-ban. Ekkor már Ercsi nem volt az Eötvös-család birtokában, anyagi okok miatt kénytelenek voltak eladni.

Az Ercsiben töltött boldog időszak azonban oly mély nyomot hagyott Eötvös Józsefben, hogy végrendeletében meghagyta, hogy halála után a Duna fölé 40 méterrel magasodó kápolnába temessék, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a környező vidékre.

1879-ben közadakozásból Ybl Miklós tervei alapján kőobeliszk került a kápolna dunai oldalára, kovácsoltvas korláttal. Az obeliszk és a kápolna között kis kertet alakítottak ki melyben egy kőszarkofág is helyet kapott. Az így teljessé lett családi sírboltba már mást nem temettek. Eötvös József feleségét és gyermekeit máshol helyezték végső nyugalomra. A II. világháború heves harcai után az épület romlásnak indult. A kriptában lévő koporsókat többször kifosztották, a kápolnán utoljára 1986-ban végeztek karbantartási munkálatokat.