Mint felidézte, amikor két éve felkérték A Nibelung gyűrűje új színrevitelére, alapvetően kétféle koncepciót képzelt el: az egyik a mitológiai gyökereket vette alapul, a másikban inkább a társadalmi folyamatokra való reflexió volt erős. Az Operaház vezetésével való egyeztetés után végül utóbbi - egyébként az eredeti szerzői szándéknak is részét képező olvasat - mellett döntött.

M. Tóth Géza hangsúlyozta: ez nem azt jelenti, hogy valamiféle aktualizálásba próbált volna belemenni, sokkal inkább azt, hogy olyan képi, mozgóképi, szituációkból adódó megoldásokat is igyekezett beletenni a darabba, amelyekről a nézők konkrét vagy ideologikus társadalmi jelenségekre asszociálhatnak. "Az egész maradt teljesen meseszerű, de vannak benne olyan szituációk, amelyekben kicsit magunkra és erre a társadalmi berendezkedésre, annak visszásságaira, kockázataira tekinthetünk rá" - fogalmazott.

Ilyen társadalmi kérdés például, hogy a törvények valóban mindenkire vonatkoznak-e, a törvények megalkotójára éppúgy, mint az egyszerű választópolgárra? Egy másik ilyen érdekes kérdés a fogyasztással kapcsolatos. "A hagyományos törzsi, falusi társadalmak még közelebb voltak ahhoz - és ezt minden romantizálás nélkül mondom -, hogy mi az elég. A fogyasztói társadalom már nem nagyon ismeri az elég fogalmát, csak a keveset és a sokat, illetve a még többet" - fejtette ki a rendező.

A walkürben nagyon izgalmas figura Hunding, a "kutya", aki ugyanakkor úgy is értelmezhető, mint az "egységnyi fogyasztó". "A Rajna kincsében egyetlen valódi ember sem szerepel, csak óriások, istenek, sellők, törpék, de itt, A walkürben a walkürlányok és az elesett hősök mellett felbukkan egy ízig-vérig emberalak, Hunding, aki az én elképzelésem szerint alkalmas arra, hogy egy kicsit tükröt tartson elénk" - magyarázta M. Tóth Géza.

A produkciót különleges látványvilág jellemzi, többek között vetítés is megy majd a színpadon. "Ennek oka részben az, hogy elég intenzíven foglalkozom filmmel, van tapasztalatom és rálátásom a mozgóképes műfajra. Másrészt a wagneri hagyomány és instrukciók is sugallják ezt az összművészeti jelleget. Végül a dolognak van egy praktikus oka is, nevezetesen az, hogy nagyon hosszú a darab, és a mai közönség vizuális megoldásokkal kapcsolatos elvárásai nagyon magasan vannak."

M. Tóth Géza hangsúlyozta, hogy a vetítés nem válik semmilyen szempontból sem filmmé: nem filmes dramaturgiájú, nyelvezetű, sőt nem is filmes ábrázolásmódú dologról van szó, inkább egy, a wagneri zenéhez hasonlóan folyamatosan hömpölygő, mozgó vizuális közegről a szereplők körül. Kitért arra is, hogy sikerült kifejlesztenie egy olyan megoldást, amellyel az élő zene és a vetítés 3 és fél órán keresztül folyamatosan szinkronban tud maradni egymással. Mint mondta, két projektort és számos vetítőfelületet használnak, utóbbiak egy része áttetsző, másik része átlátszatlan.

M. Tóth Géza megjegyezte, ahogy tavaly A Rajna kincsénél, most is ott lesz minden előadáson, és minden alkalommal, sőt olykor felvonás után mindenkivel részletesen megbeszéli, hogyan lehetne a következő előadás még jobb.

A látványt Zöldy Z Gergely díszlettervező, és az Operaházban A Rajna kincsével debütáló filmes jelmeztervező, Bárdosi Ibolya munkája teszi teljessé.

Hunding szerepében Andreas Hörl, Wotanként Tomas Konieczny lengyel operaénekes, Brünnhilde alakjában Linda Watson amerikai szoprán lép színpadra. Siegmund Kovácsházi István, Sieglinde Sümegi Eszter, Fricka Németh Judit lesz.

Az Operaház A Nibelung gyűrűjének teljes színrevitelét tűzte ki célul. A walkür a március 6-i bemutató után még négy alkalommal látható a dalszínházban.