Stanislaw Baranczak halála a lengyel kultúra nagy vesztesége. Egész életét az irodalomnak, a költészetnek szentelte. Munkásága mindig a lengyel kultúra része marad. Nagy árat fizetett nézeteiért, állhatatos magatartásáért - hangoztatta Malgorzata Omilanowska, a kulturális tárca vezetője, utalva arra, hogy Baranczak 1981-ben kénytelen volt elhagyni hazáját.

Baranczak a 68-as nemzedék jelentős költője és teoretikusa, a Társadalmi Önvédelmi Bizottság (KOR) alapító tagja, a Zapis című szamizdat folyóirat szerkesztője volt. A '60-as, '70-es években írt verseiben kigúnyolta a kommunista rendszer abszurditását és mesterkélt nyelvezetét.

A '70-es évek végén politikai tevékenységéért elbocsátották a poznani Adam Mickiewicz Egyetemen betöltött állásából, írásait betiltották Lengyelországban.

1981-ben meghívták három évre a Harvard Egyetemre előadónak, de élete végéig az Egyesült Államokban maradt. Tizenhat éven át volt az egyetem tanára. Számos lengyel írót fordított angolra, angolról pedig lengyelre ültette át Shakespeare, John Donne, Emily Dickinson és Bob Dylan műveit. Oroszról és litvánról is fordított, kiválóan értett ahhoz, hogy műfordításaiban megőrizze az eredeti nyelv szépségét, hangulatát.

1996-ban megkapta az amerikai PEN fordítói díjat Wislawa Szymborska Nobel-díjas lengyel költő válogatott verseinek angolra fordításáért.