Egy közeli barátja, Victoriano Mera szerint a zenész a mexikói Cancún strandján játszott kedden gyermekeivel, amikor hirtelen rosszul lett. Kórházba indultak vele, de a művész meghalt, mielőtt megérkeztek volna. Úgy vélik, infarktusa volt.

A flamencogitár legnagyobb modern mestere Francisco Sánchez Gómez néven 1947. december 21-én született az andalúziai Algecírasban. A családban öt fiúgyermek közül ő volt a legfiatalabb. Művésznevét később Lucía keresztnevű édesanyja tiszteletére vette fel. Első gitárleckéit apjától és bátyjától kapta ötéves korában, de már akkor kijavította apja játékát, s ezzel el is dőlt, hogy egy életre a gitár mellett kötelezte el magát. Tízévesen lépett fel először a Radio Algecírasban.

Egy év múlva a húrok kedvéért az iskolát is otthagyta, és csatlakozott a José Gréco vezette flamencocsoporthoz. Első, 1967-ben megjelent szólóalbumán (La fabulosa guitarra de Paco de Lucía) már fellelhetők a saját stílus kialakítására irányuló törekvései, két évvel későbbi, Flamenco fantázia című lemezén pedig már rátalált saját hangjára, a flamenco hagyományokon alapuló, szerkezetileg jól felépített dalokban. A cajon dob bevezetésével, a basszus és ütőhangszerek szerepeltetésével egyszerűen áthelyezte a hangsúlyt az addig szokásos flamenco hangzásról. Előadásában az improvizációra épülő, gyönyörű, szenvedélyes, szinte fájdalmas, tizenkét ütemű ritmus érzelemgazdagon, rendkívül virtuóz technikával szólal meg.

Lucía már első külföldi fellépésén, 1970-ben óriási sikert aratott a New York-i Carnegie Hall színpadán, népszerűsége azóta is töretlen. A forró hangulatú koncertek mellett számos lemezfelvételt is készített. Albumainak elkészítésekor szívesen együttműködött más művészekkel is, mint Chick Corea, Al di Meola, John McLaughlin. Utóbbi kettő közreműködésével rögzítették 1981-ben a Friday Night in San Francisco-t, amely évekig vezette a különböző slágerlistákat, és sorra döntötte a lemezeladási rekordokat.

A Paco de Lucía Sextet-et ugyanebben az évben alapította, világszerte számos sikeres koncertet adtak, majd 1990-ben megalapította trióját J. M. Banderával és J. M. Canizaressel, ez a csapat 1990-ig maradt együtt.

A más zenei stílusok iránti nyitottsága ötvöződött kreativitásával és azzal az igyekezettel, amellyel a flamencót a mai világ részévé kívánta tenni. Lucía stílusával a spanyol zenészek egy egész generációjára hatott. Az úgynevezett fúziós flamenco művelője volt, azé a flamenco stílusé, amelyben a különböző dél-amerikai dallamok keverednek a jazz-rockkal. Elsősorban az ő gitárjátékának köszönhető a flamenco-műfaj iránti, a huszadik század közepén kezdődött és azóta sem gyengülő, világszerte tapasztalható csodálat. A szakma egyszerűen csak így hívta: El Maestro (A mester).

Pályafutása alatt közel harminc lemezt készített. A 2004-ben megjelent Cositas Buenas címűért Los Angelesben megkapta az év legjobb flamenco albuma kategóriában a Latin Grammy-díjat. Szintén 2004-ben nyerte el a rangos Asztúria Hercege Művészeti-díjat is.

Paco de Lucía filmzenéket is komponált, sőt Antonio Gades társulatával szerepet vállalt Carlos Saura híres táncfilmjében, az 1982-ben készült Carmenben.

A flamenco császára többször járt Magyarországon, legutóbb a 2013-ban a VeszprémFesten lépett fel, ahol szólóban és zenekarával az elmúlt harminc év legsikeresebb szerzeményeiből adott elő.