Kovács Attila Zoltán, a kiadó irodalmi vezetője az MTI-nek elmondta, hogy eddig a világon egyedül olasz nyelven volt elérhető az Egy polgár vallomásainak eredeti, 1934-35-ben megjelent teljes szövege, Európa többi országában - így Magyarországon is - csak a cenzúrázott, csonka változatot vehették kézbe az olvasók.

"Az irodalomtörténészek eddig is tudták, hogy az eredeti szöveg jelentősen különbözött az 1940-ben megjelent, majd az utána következő kiadásoktól" - jegyezte meg Kovács Attila Zoltán, hozzátéve, hogy az antikváriumokban azért időnként fel-felbukkan a könyv első kiadása.

Az irodalmár felidézte, hogy a művet egy bírósági procedúra után cenzúrázta az író. "Márai később túl is lőtt a célon, gondolom azért, hogy elkerülje a további pereket, ezért további részeket, egész fejezeteket, kortársairól írt jellemzéseket, titkos történeteket húzott ki a szövegből" - fogalmazott az irodalmi vezető, megjegyezve, hogy Márai üzenetértékkel írta a könyv elejére, hogy annak szereplői kitalált alakok.

A személyiségi jogi pert Stumpf György, Márai gyerekkori tanítója, katolikus pap indította az író ellen 1936-ban, miután Márai könyvében számos becsmérlő sort írt róla - idézte fel Kovács Attila Zoltán, hozzátéve, hogy az író például tehetségtelen, felkapaszkodott fráternek nevezte a nevelőt. Stumpf a könyv bezúzását szerette volna elérni, de a bíróság végül mintegy kétezer pengő megfizetésére kötelezte az írót, aki vélhetően peren kívül egyezett meg egykori tanítójával. Az egyezség eredménye lehetett a végrehajtott cenzúra.

Kovács Attila Zoltán szerint a figyelmes olvasók eddig is érezhették, hogy a regény közepén megbicsaklik a szöveg, hogy valami hiányzik. "A harmadik fejezetben ugyanis mindent kihúzott, ami az egykori instruktorára, Stumpf Györgyre vonatkozott. De mondhatnék mást is, például kitörölte azt a részt, ami a nagyanyjáról, Irmáról szól" - magyarázta. A húzásoknak áldozatul estek a premontrei gimnáziumról írt történetek is, amelyben Márai a fiúkollégiumok titkairól, a serdülő, összezárt férfiak szexuális érdeklődéséről is értekezett.

A teljes mű három fejezettel hosszabb. A kiadó vezetője szerint ebből az is egyértelműen kiderül, hogy a mű szerkezeti felépítése is megbomlott a csonkolással. "Az eddig ismert kiadáshoz képest számos bekezdéssel bővült a regény, emellett megfigyelhető nagyon sok a szócsere is. Ez azért érdekes, mert tudható, hogy Márai avantgárd-szecessziós hagyományban írt, viszont a cenzúra során sok szót átírt modernebbre, parafrázisok változtak meg, a regény nyelvezetét modernizálta" - tette hozzá.

Kovács Attila Zoltán a könyv utószavát jegyző Márai-kutatót, Fried Istvánt idézte, az irodalomtörténész szerint ugyanis a két szöveg külön műnek tekinthető, így az irodalomtörténetnek is újra kell értékelnie az író főműveként jellemzett regényt.

Arra a kérdésre, hogy a Helikon miért várt eddig a könyv megjelentetésével, az irodalmi vezető azt felelte, hogy a kiadó korábbi vezetése nem tartotta fontosnak a teljes Márai-regény megjelentetését. "Senki nem vette a fáradságot, hogy utána menjen. Amikor a Márai-hagyaték a kiadóhoz került, elkezdődött annak valamilyen szintű feldolgozása. Hogy nem végeztek tökéletes munkát, arra jó példa az idén megjelent Hallgatni akartam című kötet" - utalt az irodalmár az idei könyvhétre megjelent, az Egy polgár vallomásai harmadik részének tekinthető esszéregényre, amely 1938-tól 1950-ig rajzolja meg a polgárság történetét. Hozzátette: vannak még további kiadatlan meglepetések a hagyatékban.

Az irodalmi vezető felidézte, a maga korában az Egy polgár vallomásai botránykönyvnek számított. A teljes mű ma szintén meglepetést fog okozni, hiszen Márai szokatlan őszinteséggel, kitárulkozással viszi tovább a vallomás műfaját - vélekedett Kovács Attila Zoltán, aki szerint a jövő héten megjelenő könyv sokkal személyesebb, mélyebb az eddig ismert változatnál.