Larry Hagman a texasi Fort Worthban született 1931. szeptember 21-én. Édesanyja Mary Martin színésznő, édesapja ügyvéd, majd kerületi ügyész volt. A kisfiú ötéves volt, amikor szülei elváltak, és őt egy ideig nagymamája nevelte. Tizenkét évesen került vissza édesanyjához, aki újra férjhez ment, Broadway-karriert kezdett, filmszerepeket kapott, és a forgatásokra fiát is magával vitte. Hagman Dallasban lépett először a színpadra, majd több vidéki színházban szerepelt. Anyja társulatával Londonban is fellépett egy musicalben, amelyben a főszerep az édesanyjáé volt.

A koreai háború alatt a légierőknél szolgált, utána visszatért New Yorkba, és színpadi színészként szerzett elismertséget - kisebb off-Broadway-darabokat követően az 1950-es években a Broadway közönségét is meghódította. A fiatalemberre hamarosan a televízió is felfigyelt, az 1960-as évek elején előbb epizódszerepeket kapott, az évtized közepén aztán a Jeannie, a háziszellem című vígjátéksorozat űrhajósaként széles körben is ismertté vált, több filmes ajánlattal is megkeresték.

1978-ban jelent meg először Amerikában a tévé képernyőjén mint Jockey Ewing texasi olajmágnás. A szerep érdekessége, hogy bár Hagman ebben aratta karrierje legnagyobb sikerét, először el sem akarta fogadni, pedig épp munka nélkül volt. Nem tetszett neki a forgatókönyv, és csak felesége rábeszélésére mondott igent a csavaros észjárású, gátlástalan texasi olajmágnás megformálására. (További érdekesség, hogy addigi pályafutása során leginkább pozitív hősöket alakított, az intrikus szerepének eljátszásával bizonyíthatta színészi sokoldalúságát.)

A szappanopera, amely a tengerentúlon 1991-ig futott, világszerte - így az 1990-es években Magyarországon is - hatalmas sikert aratott. A szereplők közül Hagman volt az egyedüli, aki mind a 357 epizódban feltűnt. Milliók ültek a képernyők előtt a Ki lőtte meg Jockeyt? című izgalmas epizód után, amely az 1980-as szezont zárta, amikor nem volt világos, hogy Jockeyt életben hagyják-e a darab szerzői. A titkot feltáró epizódot pedig többen látták, mint korábban bármely más programot a televíziózás történetében. (A producerekkel keményen alkudozó Hagman végül hatalmas gázsiemeléssel a zsebében vitte tovább a szerepet.)

A sorozat befejezése után két tévéfilm is készült a történet nyomán, a Dallas: Jockey visszatér (1996) és a Ewingok háborúja (1998) címmel. A sorozat készítői tavaly jelentették be, hogy folytatják a Ewing-dinasztia történetét, és a család fiatal generációjának sorsát követik nyomon. Az új széria húszéves szünet után, idén nyáron indult útjára.

Hagman a Dallas után sem szakadt el a tévésorozatoktól, többek között az Orleans, majd a nálunk is futó Kés/alatt című orvosi szériában tűnt fel, szerepelt el A nemzet színe-java című vígjátékban, valamint a Nixon című filmdrámában (utóbbiban szintén olajjal foglalkozó üzletembert formált meg), néhány film erejéig pedig produceri és rendezői munkát is vállalt.

Larry Hagmant a Dallas című sorozatban nyújtott alakításáért négy alkalommal jelölték Golden Globe (Arany Glóbusz)-díjra, kétszer Emmy-díjra, és 1981 óta csillaga díszíti a Hírességek sétányát.

Feleségével, egy egykori svéd modellel 1954-ben kötött házasságot, két gyermekük született. A színész évtizedekig küzdött az alkohollal, amelyről 1995-ös májátültetése után lemondott, vegetáriánus és nemdohányzó lett. Tevékenyen részt vett a dohányzásellenes kampányban és támogatta a szervátültetéseket. 2002 szeptemberében Magyarországon is járt, Balatonaligán a szervátültetettek és művesekezeltek Európa-játékának díszvendégeként. Jellegzetessége volt a cowboykalapja és széles mosolya, és nagy rajongója volt Maffiózók című tévésorozatnak. Helló, drágám! című önéletrajzi könyve magyarul is megjelent.

Larry Hagman 81 évesen rákbetegségben hunyt el egy dallasi kórházban november 23-án.