Az írót, aki műveiben a huszadik századi Kárpát-medencei, különösen szülőföldje, a délvidéki magyarság életének hétköznapjait rajzolta meg, hosszú, súlyos betegség után vasárnap este Budapesten érte a halál.

Hornyik Miklós Újvidéken született 1944. január 12-én. Az újvidéki Magyar Szónál kezdte pályáját, majd a Képes Ifjúság című hetilap főszerkesztőjeként életinterjúkat készített a magyar irodalom legkiválóbbjaival. 1975-ben az újvidéki televízióhoz került, ahol a magyar műsorok nyelvi lektora, kulturális műsorok szerkesztője volt 1979-ig. 1979 és 1986 között a Hungarológiai Intézet tanársegédje volt. 1986-1991 között ismét az újvidéki televíziónál dolgozott mint a Műsorfigyelő és Közvélemény-kutató Központ tudományos munkatársa.

1991-ben családjával áttelepült Magyarországra, mert fia behívóparancsot kapott. A Dunatáj Intézetben dolgozott, majd főszerkesztője volt a Magyarok Világszövetsége kétheti lapjának, ezután a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőségének helyettes vezetője lett, majd a Várnegyed című kerületi lapot szerkesztette. 1999 óta a Tv2 Színkép című kulturális magazinjának szerkesztője volt.

Főbb művei: Szabálytalan napló, Beszélgetés írókkal, A Délbácska története 1920-1929, A Mi Irodalmunk története és repertóriuma 1930-33, Titokfejtők, Angol pázsit, Határsértés, Fénykörben, Meghasonulások története, Scott kapitány utolsó feljegyzése, A széttagolt ország.

2010-ben Teleki Pál-érdemérmet kapott, és átvehette a Magyar Írószövetség Arany János-díját.