A kihívás benne a hosszú forgatási idő, az 50 nap volt, amit egy egyhónapos próbaidőszak előzött meg. Ez nagyon hosszú volt, energiaügyileg mindenképpen. A szerep kapcsán az egyes karakterek milyensége és a mennyisége érdekes. Pengeélen táncolás volt, hogy mennyire legyen sok, mennyire legyen karakterisztikus, hogy formáljam meg ezeket. Szeparálni ezeket a karaktereket mindenképpen nehéz volt, és rátalálni a főszereplő egyedi figurájára, mert egy szerepjátékosról van szó.

Gyakran osztják önre színházban is, filmekben is a szívtipró szerepét. Az, hogy ez a film a hazugságra épít, mennyiben változtatta meg ezt a karaktert?

Az ember megpróbálja mindenfajta közhely nélkül eljátszani ezeket, és nem csak szépen nézni a lányokra, hanem valami különlegességet belecsepegtetni a karakterekbe. Talán az volt az igazi feladat, hogy ne egy nem szerethető, nyegle és visszataszító embert csináljunk ebből a szélhámosból, hanem fel tudjuk mutatni, hogy azért hazudozik állandóan, mert valami hiányzik az életéből, és a hazugság csak egy eszköz, hogy jobb életet éljen, egy jobb élethelyzetbe kerüljön. Egy intézetis csávóról van szó, ezzel ő elégedetlen, és a hazugságot találja ki, mint karrierlehetőséget.

A színház mellett dzsessz-zenéléssel is foglalkozik, és trombitál is. Mi vonzotta ide?

Hogy jutott eszembe ez az elképesztő ötlet? Máté Gábor nagy dzsesszrajongó, és észrevette, hogy a fiatal színészek a színházban, tulajdonképpen mindenki kapizsgál valamit. Fenyő Iván billentyűs hangszeren játszik jól, Keresztes Tamás és a Jordán Adél jól énekel, azt gondolta, neki lehetnek futni egy jó kis formációnak, amelyhez a nem annyira profik csatlakozhatnának a maguk szintjén. Próbálom fejleszteni a tudásom, de trombitatanárhoz sajnos nincs időm járni. De a dzsesszt nagyon megszerettem.