Szász János 1927-ben Belgrádban született, majd Temesváron nevelkedett, egyetemre Kolozsváron járt. Már fiatalon megtelepedett Bukarestben, ahol élete jelentős részét töltötte.

1948 és 1957 között az Utunk - jelenleg Helikon néven megjelenő - erdélyi irodalmi hetilap helyettes főszerkesztője volt, 1957 és 1968 között pedig a bukaresti országos magyar napilapnál, az Előrénél dolgozott rovatvezetőként.

A rendszerváltozás után a Romániai Magyar Szóban és az Új Magyar Szóban is publikált.

Szász János az erdélyi magyar elit egyik legjelentősebb véleményformálója volt, publicisztikájával és a szakmai műhelyekben való részvételével erőteljesen hatott a romániai magyar irodalomra és közéletre.

Irodalmi pályafutását költőként, majd a prózát részesítette előnyben, idősebb korában visszatért "korai szerelemhez", a versekhez. Igen jelentős esszéírói és műfordítói munkássága, utóbbinak köszönhetően a román irodalom számos remekműve jelenhetett meg magyar nyelven.

Szász János 1968 és 1977 között a romániai írószövetség titkári tisztségét töltötte be.

Az elhunyt több díj tulajdonosa volt, 1979-ben megkapta a romániai írószövetség díját, 1994-ben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tüntette ki életműdíjjal, 1995-ben pedig a budapesti Pulitzer Emlékdíjat vehette át.