A tájékoztatás szerint az amerikai pénzügyminisztérium arra a 60 napos időszakra járul hozzá a szankcionált iráni kőolajtermékek kereskedelméhez, amíg a végső megállapodásról szóló egyeztetések zajlanak.

A Hormuzi-szoros feltétel nélküli megnyitása szintén a végső békeegyezményről szóló tárgyalások 60 napos időszakára szól – derült ki a fehér házi illetékesek szavaiból, akik azt is elmondták, hogy a Hormuzi-szoroson való áthaladás hosszú távú rendszeréről Iránnak, Ománnak és az öbölmenti államoknak kell megegyezniük.

Hozzátették ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok arab partnerei nem támogatnak olyan megoldást, ami lehetőséget ad Iránnak arra, hogy a hajózási útvonal használatáért pénzt kérjenek.

Az egyezmény kilátásba helyezi egy 300 milliárd dolláros, Irán újjáépítésére és gazdasági fejlesztésére szolgáló alap megteremtését arab államok és az Egyesült Államok hozzájárulásaiból – közölték a megszólaló tisztségviselők, megjegyezve, hogy ez nem ró kötelezettséget az Egyesült Államokra a tekintetben, hogy részt vegyen abban.

Az Egyesült Államok arra vállalt kötelezettséget, hogy a 60 napos tárgyalási időszak alatt nem vezet be új szankciót Iránnal szemben és nem vezényel új csapatokat a térségbe. Amennyiben sikerül egy végső megállapodást kötni, a Közel-Keleten állomásozó amerikai erők visszatérnek majd a katonai offenzív kezdete, azaz február 28-a előtti elhelyezkedéshez – közölték az adminisztráció tisztségviselői.

A tájékoztatás szerint Irán atomprogramjának lezárásáról, és az ország birtokában lévő magas fokon dúsított uránkészlet eltávolításáról szintén a végső megállapodás rendelkezik majd, amiben az is szerepel, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség részt vehet a dúsított urán átalakításában polgári célú felhasználásra.

Amennyiben Irán tartja magát vállalásaihoz az atomprogramját illetően, és azt ellenőrizhetővé teszi, hosszú távon az ENSZ-szankciók feloldása is elképzelhető – mondták el a Trump-adminisztráció szerdán nyilatkozó tisztségviselői. Hangsúlyozták ugyanakkor: a hosszú távú megállapodásról szóló tárgyalási szakaszban az Egyesült Államok bármely pillanatban felállhat az asztaltól, ha arra a következtetésre jut, hogy Irán „a halogatásra játszik, és szavai mögött nincs tartalom”.