Az ír kormány az uniós migrációs paktumhoz igazítja az ország bevándorláspolitikáját, ugyanakkor egy sor nemzetállami hatáskörű szigorítást is bejelentett.

Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője az InfoRádióban ezzel kapcsolatban érdekesnek nevezte az ír megközelítést, hisz nem egyszerűen kritikát gyakoroltak a paktummal kapcsolatban, hanem másik irányból ragadták meg a lényeget:

• elfogadják a paktumot, és
• további szigorításokat eszközölnek hozzá.

„Írország is nettó befizető lesz a paktum rendszerén belül, ugyanakkor úgy ítélték meg, hogy több olyan rendelkezés is van, ami számukra hasznos lehet; az egyik ilyen a bevándorlási adatok digitalizálása; ezáltal ők úgy érzik, hogy könnyebben tudják majd felgyorsítani a menedékkérelmi eljárásokat, hogy hozzáférnek például az olasz vagy a görög adatokhoz arról, amit mondtak az adott migránsokról” – mutatott rá.

Az ír bevándorlásügy most arra próbál válaszokat adni, hogyan tartson lépést az ország infrastruktúrája, közszolgáltatásai hogyan tartsák a lépést a bevándorlással; mint Gönczi Róbert aláhúzta, a bevándorlás miatt egy év alatt 1,6 százalékkal nőtt Írország lakossága, ez pedig hétszerese az uniós átlagnak.

A friss számok nyelvén pedig:

• 5,46 millió fő az ország lakossága
• idén eddig 125 300 fő érkezett

Egy szó, mint száz, a migráció csökkenését szeretnék elérni Írországban, főként a családegyesítés szigorításával, szigorúbb állampolgársági feltételekkel és különböző támogatások visszavonásával,

a migránsoknak így nagyobb arányban kell tudni támaszkodni saját bevételeikre,

adófizetésükkel pedig az állam is jobban jár.

Hogy pontosan hány bevándorló él ma Írországban, nem lehet megmondani, ugyanis több féle statisztikát vezetnek erről, nagy a mozgás a schengeni zónán belül, térnek is haza emberek más országokból – a brexit óta –, és természetesen jönnek „harmadik országokból” is, Írország ugyanis, bár erről kevesebb szó esik Gönczi Róbert szerint, fő célország, még a La Manche-csatornán átkelők között is; az írek erre a konkrét helyzetre sátorvárosok átadásával reagáltak, ami szintén hatalmas vitákat váltott ki,

Wicklow megyében például egy 400 ezer euróért felépített tábort kellett a megnyitás után azonnal bezárni és kiüríteni,

az időjárás miatt ugyanis élhetetlen volt a terület így.

És még egy probléma: Írországban hatalmas lakhatási válság van, az utóbbi tíz évben ugyanis a felgyorsult bevándorlás miatt lakáspiaci hiány alakult ki, és nincs megoldás.

Hogy ebben a helyzetben mégis hogyan tudja az ország végrehajtani az uniós migrációs paktumot, azzal kapcsolatban Gönczi Róbert világossá tette, a migrációs paktum voltaképp szigorítása az uniós bevándorlási politikának, kettő probléma azonban van vele:

1. maguk a szigorítások gyengék, „válságmenedzselés, nem a lényegre koncentrál”
2. nem reagál jól Magyarország szerepére a migrációs válságon belül, úgy tekint ránk, mint egy független paraméterre, amit nem nagyon érint a válság, figyelmen kívül is hagyja a nyugat-balkáni útvonalat, a déli nyomást; nem a regisztrált érkezők számát nézik, hanem a sikeres átlépésekét, márpedig a határőrök „végzik a munkájukat”.

„Írország nem találkozik a közvetlen nyomással, itt másodlagos, harmadlagos mozgásokról van szó. Pedig szükséges lenne neki is felgyorsítani a kitoloncolásokat, amivel számtalan ország küszködik, Németország, de még a britek is” – hívta fel a figyelmet.