A Donbasz egy Kelet-Ukrajnában található történelmi régió, amelynek neve a „Donyec-medence” rövidítése (ukránul: Донецький басейн, átírva Doneckij baszejn; oroszul: Донецкий бассейн, Donyeckij basszejn). Az elnevezést a XIX. század óta használják, és nemcsak a mai donyecki illetve luhanszki megyékre utal, hanem Ukrajna dnyipropetrovszki területének egyes részeire, sőt Dél-Oroszország bizonyos vidékeire is.
A régió leginkább Ukrajna ipari és szénbányászati központjaként ismert – egykor az ország nehéziparának szimbóluma volt. Bizonyos részei azonban mezőgazdasági jellegűek, az ipari központokat például hatalmas termőföldek veszik körül. A Donbasz magját alkotó két terület, Donyeck és Luhanszk, gazdasága a szénre, az acélra és a gépgyártásra épült. A londoni székhelyű Economics and Business Research kutatóközpont szerint a terület Ukrajna GDP-ének nagyjából 15,7 százalékát, lakosságának pedig 14,7 százalékát tette ki 2014 előtt. Ekkortól lettek egyre kegyetlenebbek az itt élő az oroszok és az ukránok közti ellenségeskedések.
Bár Moszkva a többségi oroszok védelmére hivatkozik, a terület nyelvi és etnikai összetétele mást bizonyít. Egy 2001-es népszámlálás adatai azt mutatták, hogy az ukránok a népesség 58 százalékát alkotják Luhanszk és 56,9 százalékát Donyeck régióban, míg az oroszok a legnagyobb kisebbség, 39, illetve 38,2 százalékos arányban. Igaz, ha nyelvi alapon nézzük akkor az derül ki, hogy az orosz az uralkodó a vidéken. A donyecki területen lakók 74,9, a luhanszkiak 68,8 százalékának ez az anyanyelve. Azért vannak többen az orosz nyelvűek, mint az orosz etnikumúak, mert az itt élő ukránok és egyéb nemzetiségűek közül sokan az oroszt mondták anyanyelvüknek. De ettől függetlenül az oroszul beszélő ukránok sem Moszkvát támogatják: a felmérések azt mutatják, hogy a nagy többség Ukrajnában és nem Oroszországban szeretne élni
A Kreml a Krím-félsziget elfoglalása után azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy a Donbaszban is megmozdultak az elnyomott oroszok. A valóságban a maréknyi szeparatistát Moszkvából pénzelték, irányították és látták el fegyverekkel. Kijev persze felvette a kesztyűt, és megpróbálta felszámolni a szakadár csoportokat. Azonban a lázadók kikiáltották a független donyecki és a luhanszki népköztársaságokat, amiket Oroszországon kívül egyetlen állam sem ismert el. A folyamatos összecsapások miatt a régió gazdasága rohamosan hanyatlani kezdett, noha a Donbasz volt Ukrajna modern történelmének nagy részében az ország gazdasági motorja. A háború előtt Donyeck és Luhanszk megyékben több száz kohászati, szén- és vegyi üzem működött, amelyek a világ számos országába exportáltak is.
Az orosz invázió aztán mindent gyökeresen megváltoztatott. A legtöbb vállalkozás becsődölt, mivel a harcokban elpusztultak a gyárak és az alkalmazottaik nagy része is, az életét féltve, elmenekült. A háború az ukrán és az orosz területek közti korábbi kereskedelmet is teljesen tönkre tette. A már idézett londoni kutatóintézet becslése szerint 2014 és 2021 között Ukrajna csak a Donbaszban 102 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el, ami a háború előtti évenkénti GDP-jének a 8 százaléka. Az orosz csapatok előrenyomulása miatt 2025 elején az utolsó, még működő ukrán szénbányát is be kellett zárni, ami drámaian érintette az ukrán energia ipart.
De még a gazdasági károknál is sokkal fájdalmasabb a rengeteg itt elveszett emberi élet. Az ENSZ adatai szerint 2014 és 2021 decembere között legalább 3400 civil és 4400 ukrán katona halt meg a Donbaszban, míg majdnem 20 ezren megsérültek, kétmilliónál több ember pedig arra kényszerült, hogy a harcok miatt elhagyja az otthonát. Nagyjából ugyanennyien maradtak az oroszok által megszállt területeken, a sokszor rommá lőtt településeken, ahol gyakran még az élet legalapvetőbb feltételei, mint például a tiszta ivóvíz is luxusnak számítanak.
Gazdasági jelentősége mellett a Donbasz katonai szempontól ugyancsak rendkívül fontos terület. A Reuters hírügynökség jelentése szerint 2025 augusztusának közepére Oroszország Ukrajna területének 19 százalékát foglalta el. Luhanszk szinte teljes egészében orosz kezére került, ellenben a donyecki régió egyes részeit továbbra is az ukránok ellenőrzik. Ezen a 6600 négyzetkilométeres területen találhatóak a legjelentősebb városok, beleértve Pokrovszkot, Szlovjanszkot és Kramatorszkot. Ahogy az Economist írja: az ezekből kialakított erődök, és a köztük lévő védművek alkotják az ukrán ellenállás kulcsfontosságú rendszerét.
"UKRAINE'S DEFENSE LINES IN DONBAS"
— WORLD AT WAR (@World_At_War_6) October 21, 2025
Ukraine maintains a network of fortified defense lines in the Donbas region, often referred to as the "Donbas fortress belt" or "fortress line."
This system, developed over more than a decade since the 2014 conflict, includes deep trenches,… pic.twitter.com/WQrkqPRblt
Ezt a megerősített hadállásokból, árkokból, aknamezőkből és harckocsi akadályokból létrehozott hálózatot 2014 óta folyamatosan erősítik. Miután az ukránok 2023-ban elvesztették Bahmutot, mindent megtettek a vonal megerősítése érdekében. Andrij Zagorodnyuk, volt védelmi miniszter az Economistnak elmondta: hatalmas erőfeszítéseket követelt, hogy olyan rendszert építsenek ki, ami képes feltartóztatni az oroszok előrenyomulását. Ezt a – jelenleg bevehetetlen – védvonalat akarja megszerezni Vlagyimir Putyin. Ha az oroszok harc nélkül elfoglalhatják, akkor már szinte semmi sem akadályozhatja őket: szabad az út a Dnyeperig és Kijevig.
