A trójai háború görög seregeinek vezéréről, Mükéné királyáról, Agamemnonról már több hajót is elneveztek a brit haditengerészetnél. A legújabb tengeralattjáró névelődje, egy második világháborús aknarakó volt, amelynek egy darabjából készült címer díszíti az HMS Agamemnon egyik falát. A most tengerre tett búvárhajó az utolsó előtti a brit hadiflotta hét darabból álló, Astute-osztályából. Az építését azonban egyáltalán nem kapkodták el, hiszen az első acélvágás még 2013-ban történt, míg a teljes hajót tavaly novemberben gördítették ki a gyárcsarnokból.

De még a mostani ünnepség sem volt a rendszerbe állítás előtti utolsó mozzanat. Ezután kezdődnek még a kikötői próbák, amelyeken egyebek közt a hajótest megfelelő szigetelését ellenőrzik, vizsgálják a meghajtás üzembiztosságát, valamint az irányítás hatékonyságát – egyelőre csak egy zárt, védett vízterületen. Csak ezután futhat ki a hajó a nyílt tengerre, és ha azok a felmérések is sikerrel zárulnak, csak akkor veszi majd állományba a búvárhajót a haditengerészet.

⚓ Today, The King attended the Commissioning Ceremony for HMS Agamemnon, part of the Astute Class of nuclear-powered submarines. This formally marked the ship’s entry into the Royal Navy’s service. pic.twitter.com/dpPqztOJ4G

— The Royal Family (@RoyalFamily) September 22, 2025

Az HMS Agamemnon 97 méter hosszú és alámerülve nagyjából 7400 tonna vízkiszorítású. Az elektromos berendezéseit és a vízsugárhajtómű villanymotorját egy Rolls-Royce PWR2-es, nyomott vizes atomreaktor látja el árammal. Az erőművet úgy tervezték, hogy a hajó telejes élettartama alatt nem kell benne a hasadóanyagot cserélni. Igazából az HMS Agamemnon küldetéseinek vagy éppen a víz alatt tartózkodásának is legfeljebb a tengerészek tűrőképessége, illetve a fedélzeten tárolható élelmiszer mennyisége szab határt, de a londoni admiralitás legfeljebb 90 napos bevetésekkel számol. A fegyverzet hat 533 milliméteres vetőcsőből indítható torpedókból és cirkálórakétából áll. Utóbbiak egyaránt alkalmasak felszíni hajók és szárazföldi célpontok pusztítására.

Nagy-Britanniában jelenleg két tengeralattjáró-program fut párhuzamosan. Az Astute osztályú vadászhajók mellett a sokkal nagyobb, Dreadnought sorozat tengeralattjárói is épülnek. Ezekből a rakétahordozókból összesen négyet akar a királyi haditengerészet, hogy leválthassa az 1992 óta szolgáló Vanguard osztály egységeit. A terv az, hogy az új csapásmérő búvárhajók biztosítják majd a következő harminc évben Nagy-Britannia nukleáris elrettentő erejét. Egy-egy hajó 12 darab, amerikai eredetű Trident II D5 típusú, földrészközi rakétát hordoz, amelyek mindegyikét több, külön-külön célra irányítható atomtöltettel lehet felszerelni.

The Dreadnought Class submarines are the largest, most complex and capable submarines ever built in the UK. ⚓

They will start to replace the current Vanguard Class from the early 2030s and keep the UK safe with our continuous at sea nuclear deterrent – 365 days a year. pic.twitter.com/ZOJiD1Q9RG

— Ministry of Defence ?? (@DefenceHQ) March 20, 2025

Míg a Dreadnought sorozat egységei kizárólag a nukleáris elrettenést szolgálják, addig a kisebb, Astute osztály hajói rendkívül sokoldalúak. Egyrészt az a feladatuk, hogy vadásszanak az ellenséges rakétahordozó tengeralattjárókra, másrészt őrködjenek a víz alatti energia-, kommunikációs, valamint gáz- és olajvezetékek biztonsága felett. Emellett a felszíni hajókötelékek biztosítására vagy éppen az ellenséges hajóhad támadására is remekül megfelelnek. De a hajók arra is alkalmasak, hogy alámerülve, a fedélzetükről kisebb kommandós csapatok induljanak és ellenséges területen partot érve, ott szabotázsakciókat hajtsanak végre, majd úgy, ahogy jöttek, távozzanak is. Az új brit vadász-tengeralattjárók felderítésre, hírszerzésre és hosszabb idejű megfigyelésre ugyancsak képesek.

Mindezt a hajók tornyába épített optronikai árbócok teszik lehetővé. A hagyományos periszkópokat felváltó, számítógép-vezérlésű eszközök különböző fénytartományokban működő kamerákat, elektronikus érzékelőket és lézertávmérőt hordoznak. A CM010-es szenzorai által gyűjtött információk a tengeralattjáró belsejében lévő monitorokon jeleníthetők meg.

A régebbi periszkópokkal ellentétben az optronikai árbócok miatt nem kell kivágni a nyomásálló hajótestet, mivel annak külsején helyezkednek el, és így csökken a vízbetörés kockázata. A víz alatti felderítésre, tájékozódásra és tűzvezetésre pedig a Thales cég által gyártott szonár szolgál. A Sonar 2076 jelzésű hangradar az egyik legfejlettebb ilyen berendezésnek számít. Az HMS Agamemnon fedélzetén egyébként 98 fős személyzet szolgál majd, köztük valószínűleg jó néhány tengerészhölgy is.

Az Army Recognition szerint bár a közepes árkategóriába sorolható az HMS Agamemnon 1,533 milliárd fontos (nagyjából 670 milliárd forintos), teljes élettartamra vetített költsége, azért még így is alaposan megterheli a brit büdzsét. Részben ez, részben pedig a pandémia, valamint a bonyolult technikai megoldások magyarázzák a meglehetősen lassú építést. Viszont a sorozat utolsó hajóját - az időközben Agincourtról HMS Achillesre átnevezett tengeralattjárót - már 2028 végén vagy 2029 elején vízre akarják bocsátani. Érdekes módon ez az utolsó naszád egyben a következő generáció első tagjának számít majd, mivel az HMS Agamemnont a régi és az új sorozat közti átmenetnek tekintik a brit flottánál.

A legújabb hajóra pedig igen nagy szüksége van az admiralitásnak, mivel az Astute osztály korábbi egységei elég sok technikai problémával küzdenek és rengeteg karbantartást igényelnek. Így fordulhatott elő, hogy az idén nyáron, a Csendes-óceánon járőröző HMS Prince of Wales anyahajót biztosító HMS Anson, műszaki meghibásodás miatt kénytelen volt kiválni a kötelékből, víz alatti fedezet nélkül hagyva az értékes repülőgép-hordozót.