A lavinát a február végi előre hozott parlamenti választás indította el. Noha a szavazás, majd azt követő koalíciós egyeztetések után a keresztény pártok szövetsége, a CDU/CSU az elmúlt három évben vezető kormánypártként leszereplő szociáldemokrata SPD-vel alakíthat kormányt, az AfD már nem hagyható figyelmen kívül. A párt parlamenti mandátumainak számát a 2021-es eredményéhez képest duplájára növelte, és ezáltal a CDU mögött a Bundestag második legerősebb politikai csoportosulása lett.

Elemzők szerint több mint természetes, hogy az illegális bevándorlás elleni harc legkeményebb képviselőjének számító párt nagyobb beleszólást követel magának a parlamenti munkába, illetve ezáltal Németország jövőjének alakításába. A többi parlamenti párt azonban az AfD-t mostanáig teljes mértékben kiközösítette, kizárt bármiféle együttműködést, és ezzel fenntartotta a politikai tűzfalat.

A választási eredmények azonban új helyzetet teremtettek, amit a legfrissebb felmérések most minden korábbinál erőteljesebben bizonyítottak. Az AfD ugyanis Németország legnagyobb támogatottsággal rendelkező pártja lett, megelőzve a kancellárjelölt Friedrich Merz vezette CDU-t is. Ennek nyomán felerősödött a vita a kereszténydemokrata pártban arról, hogy teljes elszigeteltség fenntartható-e.

A vitát alig egy héttel ezelőtt a CDU parlamenti frakcióvezető-helyettese, Jens Spahn indította el. A tekintélyes konzervatív politikus szerint az AfD-t a jövőben úgy kell kezelni, mint az összes többi Bundestag-pártot, ami azt is jelentheti, hogy az együttműködés a jövőben a parlamenti munka egyes területein nem zárható ki.

Spahn szerint el kell kerülni, hogy az AfD-re a jövőben áldozati szerepet osszanak, ehelyett „bizonyítási kötelezettséget” kell támasztani vele szemben.

Noha kijelentéséért bírálták saját pártjában is, jócskán akadtak támogató is. Maga a kancellárjelölt pártelnök a nyilvánosság előtt ezzel kapcsolatban még nem foglalt állást. Emlékezetes ugyanakkor, hogy Friedrich Merz még a választások előtti időszakban az AfD-vel való tartományi szintű együttműködést nem utasította el.

A vitába közvetve bekapcsolódott a Bundestag új, szintén a CDU-t képviselő elnöke. Julia Klöckner – aki a választások után az AfD társelnökével, Alice Weidellel külön is egyeztettetett – arra szólította fel a parlament pártjait, hogy keressenek megoldást az AfD „kezelésére”, és ennek részeként azt a döntést is szorgalmazta, hogy a Bundatag második legnagyobb frakciójával rendelkező AfD „parlamenti erejének megfelelő” parlamenti tisztségekhez juthasson-e. Ezzel összefüggésben ő maga nyíltan nem foglalt állást, de ismételten hangsúlyozta, hogy kész a közvetítésre.

A leendő kisebbik koalíciós partner, az SPD határozottan elutasította az AfD-vel való esetleges együttműködést. A szociáldemokraták parlamenti frakcióvezető-helyettese, Dirk Wiese ugyanakkor most kiemelte azt is, hogy pártja az új kormány megalakulása után az AfD parlamenti szerepvállalásával kapcsolatban a CDU-val egyeztetve fog szavazni.