A tengerpartokat elborító műanyag szemét komoly problémát jelent, a lokalizálása azonban mégsem egyszerű. Bár logikus lenne, hogy műholdfelvételek alapján nézzék meg a kutatók, hol gyülemlik fel, a képalkotó technológia eddig nem tudta ezt megmondani, így erre a módszerre nem lehetett támaszkodni.

Az ausztrál RMIT Egyetem kutatói azonban egy olyan képfeldolgozó rendszert készítettek, amelynek köszönhetően a műholdak képesek lehetnek megmondani, hogy víz, homok vagy műanyag szemét veri-e vissza a talajt érő napfényt. Ennek köszönhetően a kutatók 600 km magasságból azonosíthatják a problémát – írja az IFLScience alapján a hvg.hu.

A becslések szerint jelenleg évente 19–23 millió tonna műanyag kerül a tengerbe vagy a part menti környezetbe, ez a mennyiség azonban 2030-ra megduplázódhat.

Ez nemcsak a helyi gazdaságnak árt, de a biológiai sokféleséget is veszélyezteti., ugyanis a hulladékból mikroműanyag lesz, ami további ártalmakat okozk.

A kutatók a WorldView-3 műhold adatait vették górcső alá, amely 617 km-es magasságban kering a Föld körül. A tesztek során 14 területen helyeztek el műanyag szemetet a partokon, amelyek egyenként 2 négyzetméteresek voltak. Ez azért fontos, mert a műhold egy pixele 3 négyzetmétert képes lefedni, vagyis a halmok kisebbek voltak a pixelméretnél.

A szakemberek által kifejlesztett képfeldolgozó eljárás, a Beached Plastic Debris Index (BPDI) felülmúlta az összes eddigi adatfeldolgozó rendszert, és pontosan meg tudta mutatni, hogy hol van a szemét.