A vasárnapi EP-választáson az ellenzék vezető ereje, a CDU/CSU pártszövetség 30 százalékot szerezve fölényes győzelmet aratott, a konzervatívok több szavazatot szereztek, mint a három kormánypárt, a szociáldemokrata SPD, a Zöldek Pártja és a liberális FDP együttvéve.

A koalíciós pártok közül különösen az SPD és a Zöldek Pártja szerepelt le, előbbi 13,9 százalékkal, azaz a háború utáni legrosszabb választási bizonyítványával, míg az utóbbi 11,9 százalékot szerezve, öt évvel ezelőtti teljesítményéhez mérve "történelmi" visszaeséssel. Egyedül a szabad demokraták mentették némileg a mundér becsületét, de csupán azzal, hogy szavazataik száma az előrejelzésekre rácáfolva alig csökkent a 2019-es eredményhez képest.

A CDU/CSU mellett ugyanakkor az EP-választás másik nagy győztese a radikális jobboldali AfD volt, amely a számára kedvezőtlen belpolitikai előjelek ellenére a szavazatok 15,9 százalékát szerezte meg, és ezzel az eredménnyel megerősítette a CDU/CSU mögött immár hosszabb ideje tartó második helyét a német parlamenti pártok rangsorában.

A kormánykoalíció pártjainak súlyos választási kudarca felerősítette az előre hozott parlamenti választásokra irányuló ellenzéki követeléseket.

Németországban a politikai naptár szerint jövő ősszel rendezik a választásokat, de mindenekelőtt a bajor CSU, valamint a legnagyobb támogatottsággal az ország keleti felében, az egykor az NDK-hoz tartozó tartományokban rendkívül népszerű AfD azok előrehozását követeli.

A vasárnapi európai parlamenti választás után értesülések szerint a kormánypárti FDP-n belül is felerősödtek ezek a hangok, huszonnégy órával később azonban a koalíción belül lecsendesedtek a kedélyek. Erre intett a hét végi szavazás utáni első nyilatkozatában Olaf Scholz kancellár is, aki a három párt további közös erőfeszítéseire utalt.

A kancellár, akit a gyengekezűség és a határozatlanság vádjával sokan bűnbaknak tartanak a koalíció népszerűtlenségéért, elismerte, hogy a kormánypártok számára keserű pirula volt a választási eredmény. Sőt az ARD közszolgálati médium szerint arra is intett, hogy

"nem tanácsos visszatérni a régi kerékvágásba".

Ugyanakkor a közös munka folytatása mellett foglalt állást, hangsúlyozva, hogy együttes erőfeszítésekre van szükség az ország előtt álló feladatok megoldása érdekében. Scholz szerint a koalíció pártjainak ezt a közös mércét kell maguk elé állítaniuk.

A szociáldemokraták koalíciós partnerei a választási kudarc ellenére egyetértettek a kancellárral. Christian Lindner, az FDP elnöke, pénzügyminiszter az ARD-nek ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy a három koalíciós párt közös kormányzati megbízatással rendelkezik, és ennek eleget kell tennie. "Nem fogjuk országunkat beláthatatlan, kaotikus helyzetbe kormányozni" – fogalmazott a szabad demokrata politikus.

Nyilatkozatában Lindner ugyanakkor feltételeket is szabott. Így mindenekelőtt a bevándorlást illetően "rendről és ellenőrzésről" beszélt. "Németországnak gazdaságilag ismét sikeresnek kell lennie" – hangsúlyozta a miniszter. Ezzel összefüggésben megerősítette, hogy kitart az alkotmányban is rögzített, az új hitelfelvételeket tiltó, úgynevezett adósságfék mellett. Hozzátette azt is, hogy új adók bevezetéséről nem lehet szó.

A koalíciós béke mellett foglalt állást a Zöldek Pártjának társelnöke is. Ricarda Lang mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a kormánypártoknak fel kell hagyniuk az "örök koalíciós vitákkal". Külön érdekesség, hogy Lang órákkal korábban még élesen bírálta a szociáldemokrata párt főtitkárát, aki azzal vádolta az SPD koalíciós partnereit, hogy nem képesek megfelelő kapcsolattartásra az alacsonyabb jövedelmű emberekkel. Kevin Kühnert ezt "kapcsolati szégyennek" nevezte. Mostani nyilatkozatában a Zöldek társelnöke mindezt nem említette. Szerinte elengedhetetlenül fontos az, hogy "közös válaszokat" adjanak az ország előtt álló kihívásokra. A politikus elismerte, hogy ennek érdekében ismét "erős Zöldekre" van szükség.

Elemzők szerint az első erőpróbát az elkövetkező hetekre tervezett költségvetési tárgyalások jelenthetik. Általános vélekedés szerint a tárgyalások kimenetele választ adhat arra, hogy a három koalíciós párt a legfontosabb kérdésekben képes-e kompromisszumra jutni. A kancellár szerint a válasz erre "határozott igen". Mint ahogy arra is, hogy az általa vezetett kormány a törvényhozási időszak végéig a terveknek megfelelően teljesíteni kívánja feladatait.

A német média nagy teret szentel ugyanakkor az előre hozott parlamenti választások lehetőségének, miután Emmanuel Macron francia elnök a választási eredmények nyomán új választásokat írt ki. Németországban azonban ennek szigorú alkotmányos előfeltételei vannak. Eszerint első lépésben Scholznak bizalmi szavazást kellene kérnie a Bundestagban. Ez azt jelenti, hogy a koalíciós pártok képviselőinek is a kancellár ellen kellene szavazniuk. Ha ez megtörténne, Olaf Scholz ezt követően kérhetné csak az államfőt, Frank-Walter Steinmeiert a parlament feloszlatására.

Legutóbb Gerhard Schröder akkori szociáldemokrata kancellárt tette ezt 2005-ben, miután pártja, az SPD súlyos vereséget szenvedett az észak-rajna-vesztfáliai tartományi választásokon. Schröder akkor úgy fogalmazott: kötelességének és felelősségének tartja, hogy az államfő élni tudjon az alkotmányban rögzített lehetőséggel. Gerhard Scröder szociáldemokrata-zöldpárti kormánya 2005 őszén el is vesztette a kiírt új választásokat, és megkezdődött a tizenhat évig tartó Merkel-korszak.

Emmanuel Macron számára a "kockázat" jóval kisebb. Elnöki hivatalát nem fenyegeti veszély, államfői megbízatása 2027-ben ér véget.