Az USA még tavaly januárban küldött 4000 darabot a 127 mm-es (5 colos) rakétákból, amelyeket repülőgépről vagy helikopterről lehet indítani. A jókora méretű fegyvert négycsöves konténerekből lövik ki. Bár a legelterjedtebb változatnak nincs saját irányzó rendszere, mégis sokkal pontosabb, mint a hasonló kategóriájú szovjet/orosz fegyverek.

A Zuni nem éppen új fejlesztés, mivel még az 1950-es években tervezték, és 1957-től állt hadrendbe az Egyesült Államok fegyveres erőinél. Eredetileg nagy kötelékekben támadó bombázógépek ellen szánták, de hamarosan új feladatot adtak a rakétának.

Ukrainian Army Aviation Mi-24 Hind Gunships are now flying and firing US-supplied 127mm Zuni rockets.

Each Zuni has roughly 7.5x the explosive mass of the commonly carried Hydra-70. pic.twitter.com/saAHOGZwx1

— OSINTtechnical (@Osinttechnical) April 27, 2024

Új, nagy erejű robbanótöltettel a földön harcoló ellenséges csapatok ellen vetették be. Az ezzel támadó gépek, afféle repülő tüzérségként, közvetlen légi támogatást adtak a saját egységeiknek. A földi célpontok pusztítása mellett azonban még légi győzelmet is elért egy amerikai pilóta Zuni rakétával. Az A-4 Skyhawk csapásmérő géppel repülő Theodor Schwartz alezredes ilyen fegyverrel lőtte le az őt támadó vietnámi MiG-17-es vadászrepülőt 1967-ben.

Még abban az évben hatalmas katasztrófát okozott egy ilyen rakéta az amerikai haditengerészetnél. A USS Forrestal repülőgép-hordozó fedélzetén elszabadult egy Zuni, és sorozatos robbanásokat, majd hatalmas tüzet okozott. 134 tengerész vesztette életét, a hajó pedig hosszú időre kiesett a harcokból. Két évvel később megismétlődött az eset, a USS Enterprise anyahajó fedélzetén. Akkor 27 haltak meg és 314-en megsebesültek egy elszabadult rakéta okozta robbanásokban és tűzben.

A Zunikat Vietnám után szinte valamennyi helyi háborúban bevetették, köszönhetően annak, hogy a rakétát eleve moduláris felépítésűre tervezték, így sokféle harci résszel lehet felszerelni, és a korszerűsítése is folyamatos. A legújabb változatok például már lézervezérlésűek, tehát a területtűz helyett, nagy pontosságú csapásmérésre alkalmasak. Arról nincs információ, hogy ebből a verzióból is kaptak-e az ukránok.

A 2023 elején a Kijevnek átadott rakéták bevethetőségét több nyugati szakértő is megkérdőjelezte, mivel az ukránoknak csak régi, szovjet/orosz eredetű repülőgépeik és helikoptereik vannak. Azonban – nyilván hathatós amerikai segítséggel – a helyieknek sikerült a fegyvert integrálniuk a saját gépeikre. Ezzel a brit/francia Storm Shadow és az amerikai AGM-88 HARM rakéták után már a harmadik nyugati fegyvert tudták párosítani a régebbi, keleti technikával.

Az ukrán légierő főleg a Mi-24-es harci helikoptereiről, illetve a Szu-25 csatarepülőgépeiről veti be a borzalmas pusztításra képes amerikai rakétákat. A helikopterpilóták egyébként sajátos harceljárást alkalmaznak, amikor nem irányított rakétákkal támadnak.

The Ukrainian Air Force flying an Mi-35 attack helicopter donated by Czechia and firing away at Russian positions in eastern Ukraine.

Czechia has been on top of its game since day 1 of the war.

????pic.twitter.com/MQgDiMNWrQ

— Visegrád 24 (@visegrad24) July 25, 2022

Azért, hogy az ellenség minél később vegye őket észre, egészen alacsonyan, a föld közelében repülve közelítik meg a célt, majd hirtelen felrántják a gépet és a magasra emelt orrú helikopterről indítják a rakétákat, amik így még messzebbre is repülnek. A sortüzet követően a pilóták azonnal megfordulnak, és ismét a talaj közelébe ereszkedve igyekeznek elhagyni a támadás helyszínét.