Több ezer állat vándorol sivatagokon, síkságokon és óceánokon keresztül minden évben, hogy élelmet szerezzen és szaporodjon. A jelentés szerint fenntarthatatlan nyomás nehezedik ezekre a fajokra, ami miatt számos esetben a populációjuk csökken, zavarok keletkeznek a táplálékláncokban, és veszélybe kerül az életben maradásuk.

Az ENSZ 1979-ben fogadta el Bonnban a vándorló állatok védelméről szóló egyezményt. A dokumentumban felsorolt 1189 állatfaj 44 százalékának csökkent mára a populációja, és 22 százalékukat már a kihalás fenyegeti − állapították meg az ENSZ szakértői az új jelentésben, amelyben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a Living Planet Index évtizedekre visszamenő, több mint 5 ezer fajt felölelő adataiból és elemzéseiből indultak ki. Kiemelték, hogy szinte az összes vándorló halfaj - a jegyzékbe vett 58 faj 97 százaléka − már a kihalás szélén áll.

A jelentésből egyértelműen kirajzolódik, hogy az emberi tevékenység − a vadászat, a halászat, az intenzív mezőgazdaság és az állatok egyéb formájú túlzott kizsákmányolása − jelenti a legnagyobb fenyegetést a vándorló állatokra. Az ENSZ listáján szereplő állatfajok mintegy 70 százalékának életkörülményeit befolyásolja az emberi tevékenység. Az élőhely szűkülése a fajok különösen jelentős hányadát, 75 százalékát sújtja, és emiatt az ENSZ szakértői kiemelten figyelmeztették a kormányokat arra, hogy az infrastrukturális fejlesztések − például gátépítések, vezetékek fektetése vagy szélturbinák létesítése − során fokozottabban kellene ügyelniük arra, hogy ne zavarják meg az állatok vándorútvonalait.

A vándorló állatokra nehezedő nyomást még jobban erősítik a hőmérsékletváltozások, amelyek felborítják a vándorutak időzítését, illetve súlyos aszályokat és erdőtüzeket idézhetnek elő. Súlyos terheket ró az állatokra a szennyezés és az emberi tevékenységgel járó zaj− és fényhatás is.

Azok a változások, amelyeket néhány évvel ezelőtt előre jeleztek, ma már ténylegesen bekövetkeznek − mondta Amy Fraenkel, a vándorállatok védelméről szóló egyezmény főtitkára.

Az egyezmény részes államai háromévente tanácskoznak arról, milyen további fajokat kellene felvenni a veszélyeztetett állatok listájára. A héten az üzbegisztáni Szamarkandban tartják a találkozót, amelyen az Amazonasban élő óriásharcsa esetét is meg fogják vitatni.

A hétfői jelentés szerzői hangsúlyozták, hogy a világ országainak összefogására van szükség, mert a vándorállatok természetükből adódóan nem ismerik az országhatárokat, és képesek olykor több ezer kilométert is megtenni, mint például a pompás királylepke, amely Észak-Amerikában akár 4 ezer kilométert is vándorol.