Megtartotta alakuló ülését az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, amely célul tűzte ki egy új erdőtelepítési stratégia és az alföldi térségekhez kapcsolódó cselekvési terv kidolgozását. Mócz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára kiemelte: olyan erdőket kell létrehozni, amelyek túlélik az éghajlatváltozás negatív hatásait.

"Európai jelenségről van szó. A klímaváltozás negatív hatásai meglátszanak már az erdők az állapotán. A csapadék hiánya miatt kiszárad az erdei talaj. A téli csapadék gyakorlatilag elmaradt az elmúlt években, a talajvízszint lesüllyedt és ennek eredményeként az erdeink pusztulnak, egész egyszerűen kiszáradnak" – magyarázta Mócz András.

Az államtitkár arról is beszélt, hogy az ország mely területein a legnagyobb a probléma, és melyek a jövő fafajtái. Úgy fogalmazott, hogy

a "bomba az alföldi erdőterületekre csapott be".

A Homokhátság erdőterületei vannak a legnagyobb veszélyben, ahol máris jelentős az erdők elpusztulása. Ez főleg az őshonos kocsányos tölgyet, és a fenyőket érinti. Nagyon sok fenyves nem bírta már az időjárást ezen a termőhelyen, és egész erdőtömbök száradtak ki. De ugyanilyen veszély fenyegeti a nemes nyárfákat, amelyek területe szintén egyre inkább zsugorodik.

A csapadékhiány azonban nemcsak az Alföldön, hanem az ország hegyvidéki területein is érezteti a hatását. A helyettes államtitkár példaként említette, hogy a Magyarországon a legmagasabb régiókban élő lucfenyő lényegében eltűnt. A következő áldozat pedig a bükkös zóna lehet, amit lassan felvált a kocsánytalan tölgy. "Egyes fafajok földrajzilag felfelé kúsznak" – mondta a szakember, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a legnagyobb bajt a pótlásuk jelenti:

"lassan már nem tudunk megjelölni olyan őshonos fafajokat, amik az alföldi területen klímaállékonyak lennének."

Azt is elmondta: a megváltozott helyzetben már idegen fafajok betelepítése is szóba jöhet, ám velük kapcsolatban az a legfontosabb, hogy ne legyenek invazívak. Ezek a növények ugyanis gyorsan terjednek, kiszorítják az őshonos fajokat, és súlyos veszélyt jelentenek a biológiai sokféleségre, az egész ökoszisztémákra.

A számításba vehető idegenhonos fafajok közül a helyettes államtitkár az atlaszcédrust és a molyhos tölgyet említette, valamint néhány olyan, délebbi vidékről származó fenyőtípust, amelyek jobban bírják a szárazságot, viszont nem válnak uralkodóvá. Az erdészek hasonlóan ellenálló fajtának tartják az ostorfát és a gledícsiát is, amelyek ugyancsak jól tűrik az éghajlat változását.

Mócz András hozzátette: az erdészeti klímakutatók előrejelzései alapján a hazai termőhelyi viszonyok néhány évtizeden belül olyan mértékben megváltozhatnak, hogy azok a jelenlegi erdőknek vagy általában a fás vegetációknak már nem biztosítanak életlehetőséget.