Africa Corps – így angolosan – és nem az eredeti, Afrika Korps a neve az új orosz magánseregnek, amelyet a Wagner csoport helyett hoztak létre. Nyolc hónappal a Wagner puccskísérlete és fél évvel a vezető, Jevgenyij Prigozsin halála után a zsoldosokat újból harcba hívja Moszkva, ám ezúttal a Kreml áldásával – írja a londoni The Independent.

A sáros ukrajnai mezők helyett a forró afrikai szavannák várják az önként jelentkezőket, ugyanis Moszkvát egy ideje már rendkivül érdeklik az egykori francia gyarmatok. Ezekben az országokban rendre olyan katonai diktatúrák kerülnek hatalomra, amelyek szakítani akarnak a korábbi gyarmattartóval, és Párizs helyett új patrónust keresnek. Kézenfekvő, hogy ez Moszkva legyen, főleg miután az oroszok állítólag maguk is tevékenyen segítenek az új rezsimeknek a hatalom megszerzésében, de természetesen sohasem hivatalosan. Erre az olyan magánhadseregek szolgálnak, mint a Wagner csoport.

Csakhogy a zsoldosvezér halálát követően komolyan elbizonytalanodtak Moszkva új és leendő szövetségesei. Ki fogja ezután védeni a fontos vezetőiket, őrizni a bányáikat és kiképezni a helyi katonaságot? De ami talán még ennél is fontosabb, ki biztosítja a továbbiakban a folyamatos fegyver- és lőszerutánpótlást. Persze nem ingyen, hanem bányászati jogokért és egyéb üzleti-kereskedelmi kiváltságokért, meg készpénzért, amit az oroszok sosem utasítanak vissza.

Így személyesen Junusz-bek Jevkurov orosz védelmiminiszter-helyettes és Andrej Averjanov, a katonai hírszerzés, a GRU dandártábornoka igyekezett eloszlatni a kételyeket, egyrészt azzal, hogy bejelentették az új zsoldossereg megalakulását. Másrészt gyorsan végig is látogatták az érintett országokat: jártak Líbiában, Maliban, Burkina Fasóban, Nigerben és a Közép-Afrikai Köztársaságban. Ezalatt odahaza gőzerővel folyt a zsoldosok toborzása.

"Remekül érvelnek. Azt hangsúlyozzák, mennyire nehéz egy hivatásos katonának a visszailleszkedés a civil életbe. Ezzel persze mi is tisztában vagyunk, akárcsak azzal, hogy sok Afganisztánt és Csecsenföldet megjárt bajtársunk a leszerelés után alkoholista vagy drogfüggő lett. Tönkrement a magánéletük, a házasságuk, és sokan közülük börtönben végezték" – nyilatkozott a brit lapnak a magát csak "Szergej"-ként bemutató volt Wagner-zsoldos.

Az egykor Szíriában és Ukrajnában is katonáskodó "Szergej" azt is elárulta, hogy sok korábbi wagneresnek hiányzik a sereg, a katonaélet. Persze nem az a nyomorúság, amit Ukrajnában a Bahmut körüli húsdaráló, vagy a fegyencekből verbuvált egységek jelentettek.

"A legtöbbünk különleges kiképzést kapott, hivatásos katona, aki elit egységekben szolgált. Az Afrika-hadtest is ilyen volt. Történelmi név ez"

– tette hozzá.

A frissen létrejött zsoldosegység tagjai máris komoly feladatot látnak el. A vörös-tengeri Port Szudánban biztosítják egy új, orosz flottatámaszpont építését. A hely különösen fontos Moszkvának, hiszen a Vörös-tengeren egyre nagyobb a feszültség a Nyugat és kereskedelmi hajózást fenyegető jemeni húszi lázadók között. Utóbbiakról érdemes megjegyezni, hogy Irán támogatását élvezik, miközben Teherán és Moszkva egyre szorosabb szövetségese egymásnak.

Az oroszok ugyanakkor nem akarnak kimaradni a másik közel-keleti konfliktusból, a gázai háborúból sem – írja a The Independent. Buzgón helyeslik azt a szaúdi–francia elképzelést, hogy a Hamász még életben maradt vezetőit és harcosait áttelepítsék Algériába. Izrael számára ez elfogadhatatlan, mivel Jeruzsálem a Hamász teljes fizikai megsemmisítését akarja Gázában. De ha mégis változna az izraeli vezetés véleménye, akkor

az orosz zsoldosok ott lesznek a szomszédban.

Mármint Algéria szomszédságában, Líbiában, ahol a véres polgárháború kezdete óta Kalifa Haftar tábornagyot támogatják. Állítólag máris egykori Wagner-parancsnokokat láttak a Líbia keleti részén fekvő al-Khadim légitámaszponton, valamint a tengerparti Szurt városában, illetve ország középső részén található, Al-Jufrah katonai repülőtéren.

A londoni újságnak egy nyugati szakértő azt mondta: "Oroszország Ukrajna mellett arra koncentrál, hogy visszaszerezze egykori befolyását a Közel-Keleten. Ehhez pedig egy olyan zsoldos csapat, mint a Wagner – vagy bárhogy is hívják most – remek eszköz. A különbség viszont az, hogy az új alakulat már nem egy Prigozsin-féle figura, hanem közvetlenül a Kreml irányítása alatt áll. Kétségtelen, hogy Közép-Afrikában van bizonyos hatalmi űr, amelyet az oroszok igyekeznek betölteni."

WAGNER: More training in central Africa pic.twitter.com/1l0zlSrGVr

— ?????? (@PresidentStas) February 2, 2023

„Most, hogy már Oroszország megerősödött, és kihívás elé állította az egész világot, nagyobb szüksége van hivatásos harcosokra, mint valaha” – írta a Telegramon az egyik orosz milblogger. Az Afrika-hadtest toborzói nem is mulasztják el, hogy hangsúlyozzák, mennyire profi az új alakulat, hiszen vezetői mind egykori elit katonák, akik között akadnak korábbi Wagner-zsoldosok is. Őket különösen nagyra becsülik, és engedélyezték számukra, hogy az Africa Corps jelvénye mellett viseljék a Wagner csoport karjelzését is.

Persze a toborzók az ígéretekkel sem fukarkodnak.

Kiemelkedően magas fizetést ajánlanak, amit igény szerint valutában is folyósíthatnak. Emellett kitűnő orvosi ellátással és sebesülés vagy halál esetén a családjuknak nyújtott gáláns juttatásokkal kecsegtetik az újoncokat. "Van még valami, amiben igen nagyvonalú az új szervezet – mesélte a már említett "Szergej". – Sok, korábbi Wagner-harcos tart attól, hogy még akkor is felelősségre vonhatják a tavaly nyári puccskísérlet miatt, ha valójában nem is vett részt benne. Ezzel szemben az Afrika-hadtestnél azt hangoztatják, hogy kimondottan előnyt jelent a wagneres múlt. Csupán ahhoz ragaszkodnak, hogy akik már beléptek az orosz Nemzeti Gárdába, a Roszgvargyijába, azok maradjanak is ott. Őket nem veszik át."

Hogy az új Afrika-hadtest ugyanolyan hatékony és sikeres lesz-e, mint a Wagner volt, hamarosan kiderül. Mindenesetre a német Afrika Korps sorsa nem túl jó ómen. Erwin Rommel elit hadseregét 1943 májusában legyőzték a szövetségesek. A tábornagy elkerülte ugyan a hadifogságot, de a sajátjai másfél évvel később öngyilkosságra kényszerítették, amikor kiderült, hogy köze volt a Hitler elleni merényelthez. A Führer ugyanis el akarta kerülni azt a presztízsveszteséget, amit az okozott volna, ha kiderül: még a legnépszerűbb tábornoka is ellene fordult. Inkább tragikus balesetnek hazudta Rommel halálát.

Jevgenyij Prigozsin és az általa vezetett Wagner csoport ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett Oroszországban. Nem is kockáztatta meg Vlagyimir Putyin, hogy nyilvánosan vonja felelősségre egykori szövetségesét. Ehelyett inkább látszólag megbocsátott neki. Viszont az elnöki kegyelem sem korlátozhatta Prigozsin balszerencséjét. Két hónappal a zendülés után, a zsoldosvezér magánrepülője felrobbant a levegőben. Igaz, éppen a katasztrófa körzetében tevékenykedett az orosz hadsereg egyik légvédelmi egysége is, de a Kreml nem talált közvetlen kapcsolatot a rakétások és a gép lezuhanása között.