A CNN hírtelevízió által végzett felmérés eredményei abból a szempontból nem meglepőek, hogy az amerikai elnökök általában néhány hónapig élvezik csupán a megválasztásukkor jellemző, viszonylag magas, 50-60 százalék körüli támogatottságot, majd az az első ciklus végére csökkenni szokott – kezdte Csizmazia Gábor. Az NKE Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa szerinte Joe Biden alacsony támogatottsága inkább azért furcsa, mert az „trumpi magasságokban” jár; a korábbi elnök támogatottsága általában 42-43 százalék körül mozgott, majd onnan zuhant vissza 38 százalékra 2018 nyarán.
Azzal kapcsolatban, hogy a válaszadók 24 százaléka szerint az elnök tevékenysége javított, 52 százaléka szerint viszont rontott az amerikai gazdaság helyzetén, a szakértő emlékeztetett: a Biden-adminisztrációnak olyan, a Feddel összehangolt gazdaság- és energiapolitikája van, ami nagyobb hangsúlyt fektet a zöld átállásra, illetve általában a fenntarthatóság kérdésére, aminek a rövid- és középtávú gazdasági és pénzügyi költségeit – infláció, az üzemanyagok vagy élelmiszerek drágulása – nem tudja „félretenni”. Ez a politikai árcédula pedig részint még a demokrata szavazókat is megosztja – magyarázta Czizmazia Gábor. Biden politikájával főként a progresszív gondolkodásúak elégedettek, mert ők úgy vélik, az nemcsak a Covid utáni helyzetet kezeli, hanem valódi strukturális változásokat hoz, de végeredményében ők csak egy kisebbségben lévő csoport, a nagy többség inkább kérdéseket, aggályokat fogalmaz meg a változásokkal szemben.
A 2024-es elnökválasztási jelöltállítással kapcsolatban az amerikai választók kétharmada (67 százalék) gondolja úgy, hogy a demokratáknak Joe Biden helyett mást kellene jelölniük elnöknek. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa szerint ennek legfőbb magyarázata az, hogy
a két politikai erőtér, a jobb- és baloldal egymásnak feszülő, egymást lejárató kampánya sikeres, és megértő fülekre talál még a pártvonalakon túl is.
Amikor a republikánusok azzal vádolják Joe Bident, hogy már túl idős ahhoz, hogy betöltse az elnöki hivatalt, mert koránál fogva nem biztos, hogy kellőképp agilisan tud reagálni egy-egy fejleményre, azt a másik oldal is meghallja, és ez a felmérésekből is kitűnik. Csizmazia Gábor hozzátette: az ilyesfajta karaktergyilkosság a másik irányból is adott, például amikor a demokraták – a vádelmései kapcsán – azt hangoztatják, hogy Donald Trump morálisan nem alkalmas az elnöki hivatal betöltésére. „Utóbbi nyilván egy demokrata narratíva, de republikánus szavazók körében is befogadásra talál.” A fentiek nyomán már hónapokkal korábban felmerült mindként oldalon az igény, hogy mást kellene indítani az elnökválasztáson.
A demokrata oldalon az elnökkel szembeni elvárás kapcsán valódi „étvágy” mutatkozik arra, hogy egy fiatal(abb), adott esetben a politikán kívülről érkező, kicsit a közéletet felrázó személy próbálkozzon meg az elnökséggel, lásd például ifjabb Robert F. Kennedy, aki akár komoly alternatívája lehetne Bidennek. Bár a felmérések szerint nem rúghat labdába, olyan – például a fegyvertartásra és gyógyszeriparra vonatkozó – tabutémákat is feszeget, amelyek a demokrata bázist, de főként a progresszíveket is foglalkoztatja.
Ami a republikánus oldalt illeti – folytatta a szakértő –, bár Trump az előválasztáson elképesztően jó támogatottságot tud maga mögött, a saját bázisát remekül képes feltüzelni, ez csak a keménymag, rajtuk túlmenően vannak még a mérsékelt republikánusok, továbbá a bizonytalan választók, akiknek sok minden nem tetszik a „trumpizmussal” kapcsolatban. És miután már a 2018-as félidős választások óta már három olyan országos választás is volt, ami azt mutatta, hogy egy trumpi jelölttel minimum kockázatos nekiindulni, sokan úgy gondolják, hogy talán egy Trump-alternatívával nagyobb esélyekkel tudnak nekifutni a 2024-es elnökválasztásnak.