A második világháború végén a nácik elleni harcokban hősi halált halt magyar honvédekre emlékeztek Dél-Csehországban.

A Cesky Krumlovhoz közeli Zlatá Korunában a helyi önkormányzat, a prágai magyar nagykövetség, valamint a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének (CSMMSZ) képviselői először a Rájov település (ma Zlatá Koruna község része) főterén lévő emlékműnél hajtottak fejet a 78 évvel ezelőtti háborús események áldozatai előtt, majd átvonultak a Zlatá Koruna-i temetőben lévő cseh és magyar sírokhoz, ahol folytatódott a kegyeleti emlékünnepség és a koszorúzás.

Magyarország prágai diplomáciai képviselete nevében Baranyi András nagykövet koszorúzott. Koszorút helyezett el a síremléken a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége is.

Az emlékünnepség végén a helyi kórus elénekelte a cseh és a magyar himnuszt.

Az immár hagyományossá vált megemlékezésen a néhány tucatnyi helyi lakos mellett számos csehországi magyar is részt vett, akik a CSMMSZ prágai helyi egyesületének szervezésében autóbusszal érkeztek a fővárosból Zlatá Korunába.

A temetőbeli megemlékezés után a tömeg, amelynek élén tűzoltók és katonák cseh és magyar zászlókat vittek, átvonult a helyi kolostorhoz, ahol a Liszt Intézet magyar kulturális műsort rendezett.

Az emlékműveknél és a síroknál a Honvéd nevet viselő csehországi hagyományőrző egyesület tagjai álltak díszőrséget a korabeli magyar hadsereg egyenruháiban.

A Honvéd a Magyar Királyi Honvédség 1938-1945 közötti cseh- és morvaországi tevékenységével foglalkozik. Tagjai lehetőségeikhez képest ápolják, időnként rendbe teszik a második világháború végén cseh területen elesett magyar katonák síremlékeit.

Zlatá Korunába 1945 áprilisában érkeztek a magyar katonák, akiknek nyilas parancsra akkor nyugat felé kellett visszavonulniuk. A Zlatá Korunába érkezett magyarok a 11. magyar lőszerraktár 43 fős őrségét alkották. Ez az alakulat kapcsolatba került a cseh felkelőkkel és együttműködött velük.

Először fegyvereket adtak a cseheknek, majd a háború utolsó napjaiban a harcokba is bekapcsolódtak.

Egy híd birtoklásáért kialakult többórás tűzharcban a német SS-különítmény öt magyar katonát ölt meg.

A magyar hősi halottakat, Bense Pált, Gergely Mihályt, Krivjanek Györgyöt, Balázs Lajost és Berkes Mátyást Zlatá Koruna temetőjében katonai tiszteletadással, a magyar himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra, és később díszes síremléket emeltek nekik.

A Zlatá Koruna-i megemlékezés előtt a CSMMSZ és a magyar nagykövetség képviselői megálltak a Tyn nad Vltavou kisvároshoz közeli Kolodeje nad Luznicíben eltemetett két magyar katona - Gergely János és Duba Lajos - sírjánál is, akiket szintén a háború utolsó napjaiban végzett ki ott egy SS-egység. A két fiatal magyar katonát azért végezték ki a nácik, mert fegyvereket adtak át a cseh felkelőknek.

A település azon részét, ahol kivégezték és eltemették őket, a mai napig is úgy nevezik, hogy U Madaru (A magyaroknál).

A kolodejei megemlékezésen szintén képviseltette magát a helyi önkormányzat, a polgármester ünnepi beszédben emlékezett meg a 2. világháború utolsó napjaiban történt eseményekről.

Zlatá Korunában a megemlékezés előtt testvérvárosi együttműködési szerződést írt alá Zlatá Koruna és Bábolna polgármestere, amely szorosabbra fűzi a két település együttműködését.