Ennek ellenére mégis egyre jobban kezd veszteni népszerűségéből a francia különlegesség: a kisebb péküzletek nehezen küzdenek meg a szupermarketek kínálta péktermékek áraival, valamint a házi kovászolás népszerűségének térnyerésével.

A bagett most, immáron a szellemi kulturális örökségi lista egy tagjaként talán visszanyeri régi népszerűségét. Az UNESCO 600 további elemet tartalmazó listájára vette fel a "kézműves kenyérrel kapcsolatos know-how-t és kultúrát" – írja a BBC.

A szellemi kulturális örökségi lista további új szereplői közt található a tradicionális kínai teakészítés és a "talchum" néven ismert koreai maszktánc – mindkettő 2022-ben kerül először a listára.

"A bagett napi rituálé, az étkezést strukturáló elem, a megosztás és a társasági élet szinonimája.

Fontos, hogy ezek a készségek és társadalmi szokások a jövőben is fennmaradjanak" – mondta el az elismerés kapcsán Audrey Asoulay, az UNESCO vezetője.

A bagett eredete ismeretlen: egyesek szerint Napóleon idejében terjedt el, azért, mert a katonák könnyen hónuk alá vághatták azt, míg mások szerint jóval később találták fel, azért, hogy a munkások kés nélkül is tudják tépni és egymással megosztani. Megint mások szerint 1830-ban egy osztrák pék sütött először bagettet.

Nevét mindenesetre 1920-ban kapta: ekkor születtek szigorú szabályok arról is, hogy a

80 centiméter hosszú, 25 dekagrammos

mérettel rendelkező péktermék neve lehet csak bagett. 1986 óta fix ára is van Franciaországban.

A huszadik század közepére nagyon elterjedt az egész országban, de mivel 1970 óta évente 400 kézműves pékség húzza le a rolót az országban, ma 55 ezer helyett már csak 35 ezer arabot sütnek belőle. Ennek ellenére is megmaradt ugyanakkor a francia identitás része: Emmanuel Macron francia elnök szerint az egész világ irigyli a franciáktól a bagettet.