Nem véletlen, hogy a legnépesebb, több mint tizennyolcmilliós, ezért a német lakosságot is reprezentáló tartományban a választásokra úgy tekintettek, mint egy kis Bundestag-választásra – emlékeztetett az Infostartnak nyilatkozó szakértő.

Kiss J. László utalt arra, hogy a választások eredménye – legalábbis a sorrendet illetően – az előzetes felméréseket igazolta. A kereszténydemokrata CDU végzett az élen 35,7 százalékkal az öt évvel ezelőttihez képest csaknem 3 százalékponttal növelve szavazatainak számát. A második helyen befutó szociáldemokrata SPD, a Németországot irányító hármas koalíció vezető pártja azonban leszerepelt. A legutóbbi tartományi választásokon elért 31,2 százalékhoz képest most csaknem 5 százalékponttal kevesebb szavazatot szerzett.

Mindez – mint arra a Budapesti Corvinus Egyetem tanára felhívta a figyelmet – különösen jelentős visszaesés annak fényében, hogy Észak-Rajna-Vesztfália korábban évtizedeken keresztül és megszakítás nélkül a szociáldemokraták fellegvárának számított.

1967 és 2005 között az SPD megszakítás nélkül egyeduralkodónak számított a tartományban,

és utána is két ízben visszatért a hatalomba, most azonban helyi "pályafutásának" legrosszabb eredményét érte el.

Szárnyaltak viszont a Zöldek, a mindenekelőtt a klímavédelmet zászlajára tűző párt háromszor annyi szavazatot szerzett, mint 2017-ben, az akkori 6,4 százalékhoz képest, most 18,2 százalékot. A párt már a 2021. szeptemberi országos választásokon is kíválóan szerepelt, és az SPD vezette hárompárti koalíció második legerősebb pártja lett. Észak-Rajna-Vesztfáliában pedig most egyfajta királycsinálóvá vált, nélküle ugyanis aligha lehet működőképes tartományikormányt alakítani.

A tartományban 2017 óta a CDU és a szabad demokrata FDP koalíciója volt hatalmon, az utóbbi jelentős szavazatvesztése miatt a két párt már nem rendelkezik a kormányzáshoz szükséges többséggel. Ezért a szakértő szerint a két lehetséges megoldást az jelenti, hogy a CDU vagy a Zöldekkel alakít kormányt, vagy a tartományban is – akárcsak országos szinten – létrejön az SPD, a Zöldek és az FDP koalíciója.

"Ha londoni bookmaker lennék, én az előbbire fogadnék"

– jelentette ki.

A választói hangulatot a helyi témák mellett Oroszország ukrajnai háborúja befolyásolta. Az előbbit illetően elsősorban a klímavédelem, az oktatás és a közlekedés, míg az utóbbi kapcsán Ukrajna megsegítése, az energiaellátás nehézségei, az infláció, illetve az árak emelkedése, és általánosságban a megélhetéssel kapcsolatos gondok növekedése. Ami pedig a berlini "hátszelet" illeti, az elsősorban a CDU-nek, de mindenekelőtt a Zöldeknek és legkevésbé az SPD-nek kedvezett.

A kereszténydemokraták profitáltak abból, hogy a tizenhat évig tartó Merkel-korszak után Friedrich Merz személyében új vezető került a párt élére, aki nem csupán gazdasági szakértőnek számít, hanem meglehetős határozottsággal és aktivítással látott neki a párt országos támogatottságának helyreállításához.

Ugyanez nem mondható el az új kancellárrról, a szociáldemokrata Olaf Scholzról, akit ez elmúlt hetelben igen sok bírálat ért Ukrajnával kapcsolatos óvatoskodó magatartásáért, a fegyverszállítások halogatásáért és az uniós szankciók elfogadásával kapcsolatos bizonytalankodásokért. A kancellári bónusz Észak-Rajna-Vesztfáliában egyáltalán nem érvényesült, ezzel szemben a Merz-effektus hatásosabbnak bizonyult.

Országos politikusaikból leginkább a tartományi Zöldek "húztak hasznot". Annalena Baerbock külügyminiszter és Robert Habeck gazdasági miniszter kimagaslóan ma Németország legkedveltebb politikusai. Az előbbi esetében mindenekelőtt a külpolitikai határozottságot, míg az utóbbinál az energiaellátás biztosításához és a megélhetési gondok enyhítéséhez való hozzáállást és általánosságban a klímavédelemhez való ragaszkodást ismerik el. Mindez magyarázza, hogy a pártról egyre többen vélekednek úgy hamarosan Németország legerősebb pártjává válhat.